Galícia gidres-gödrös határa,
De sok kislány átkot mondott reája:
- Átkozott légy, Galícia örökre!
Csak a babám kijöhessen belõle.

Galícia környes-körül füstölög,
Ferenc József rézágyúja mennydörög;
Szól az ágyú, ropognak a fegyverek,
Most látszik meg, ki a jó magyar gyerek.

- Ezredes úr, a nagy egekre kérem:
Egy katonát állítson ki helyettem!
Adjon neki egypár órát, ha lehet,
Hogy írja meg az én gyászlevelemet.

Gyászlevelem küldöm az én hazámba,
Hagy hallják meg híremet a városba;
Hadd tudják meg híremet a városba,
Meghalt magyar huszár Galíciába.

Októberben jönnek haza a bakák;
Minden anya várja haza a fiát,
Csak engemet nem vár az édesanyám,
Mert tudja, hogy a síromban nyugszok már.

Nyugszok, anyám, nyugszok Galíciában,
Jöjj fel hozzám fekete gyászruhában;
Megleled a síromat a hantjáról,
Fejfámat a fekete pántlikáról.

Jaj, de szépen harangoznak, temetnek,
Egy katonát gyászkoporsóba tesznek;
Nincs harangszó, csak egypár puskalövés,
Ennyibõl áll egy katonatemetés.