Faházikóm ajtajából
elnézem az esti erdőt.

Mély sötétjén átcikázik
számlatan kis fénybogárka.

Szálló gyémánt, megpihenni
ráül egy a függönyömre.

Lámpám fényét rávillantom:
hadd lássalak, kis bogárka.

Szálló gyémánt, de szegény vagy,
de sötét vagy önmagadban!

Kicsi testvér, ilyen vagyok
én is: szegény, sötét vagyok.

Mégis, mint kis fénybogárka,
szállhatok az éjszakán át,

ha megcsillan életemen
Jézus Krisztus fényessége...

szegény, sötét életemben
Jézus Krisztus fényessége.