A hold sokszor sárga réz,
s indián országra néz.

Másszor fél edami sajt,
vérszín felhő héjja rajt.

Mint tüzes vas, ma olyan,
holnap sülttök, komolyan.

Néha oyl szép, ó arany,
mint a múzeumba van.

Néha halvány rózsapír,
néha zsíros, vén papír.

Gyémánt szín, rizskása szín,
hol sápadtság, mint a cin.

Volt már kormozott üveg,
s beütött bohócsüveg.

Némelykor jéghegy gyanánt
ússza fenn az óceánt.

Aztán hajszál-féle fény,
mint a handzsár éle, fém.

Óh, tükrén most angyalok
ezüst arca andalog.

Szent szerelmök hegedül,
hallgatózom egyedül.