Melegítem ázott szárnyam
a nyár kék szemsugarában.

Elnyúlok dermedt tagokkal,
elhallgat a siratódal.

Nagy-nagy kék szivárványhártya
közepén lobogó máglya.

Kék egem mélytüzű napja
kínjaimat felszikkasztja.

Elég volt esőből, szélből,
hosszú, kacskaringós télből,

zárt szobák vak magányából,
darócból varrt éjszakából.

Melegítsd fel dermedt szárnyam,
szálljak e kék ragyogásban.

Hajolj rám hatalmas kékség,
harmatos hajnal, reménység.