Nem fájhat semmi úgy, mint az anyáknak az öregség,
ha fényképért kutatnak az öreg fiókban.
S magányosan lobognak a kályhákban az esték,
nem fájhat semmi jobban.

Valahol mindig perceg egy szú,
a szőnyegen sárga hajók.
Havonta egyszer ír a fiú,
pénzt kér ennivalóra.

Nem fájhat semmi úgy, mint az anyáknak az ünnep,
mikor hiába várnak homályos ablakokban.
Míg eső elől zajos gyerekek menekülnek,
nem fájhat semmi jobban.

Aztán régi ruhák feketélnek,
levél jön szívbemaró
A szomszédok pletykálni betérnek,
és fáj az anyáknak a szó.

Mert nem fájhat semmi úgy, mint az anyáknak a részvét,
ha nyikorgó széken árnyék ül a sarokban.
és unottan porosodnak a csészék,
nem fájhat semmi jobban.

Aztán csak maguknak főznek teát,
és árnyaik messzire nyúlnak,
aztán alszanak mélyen az anyák,
és arcukon a ráncok kisimulnak.