Köddel kötöttél homokszemeket,
Emeltél Istennek erős oszlopot,
Szavaid sürgette a hazaszeretet,
S Erdélyért sírtak súlyos mondatok.

Áldásra emelted nemes karjaid,
Vittél láthatatlan dicső lobogót,
Honvágyad hatalma fedte napjaid,
Míg írtad az igazat, a szívet-szaggatót.

Világnak fekélyét nyugaton kerested,
Ott lelted „Átoksor" gyilkos vírusát,
Gyógyító tanaid művedbe rejtetted,
Az kinek füle van, hallja s adja át!

Töretlen hiteddel gondoztad kerted,
A „Hagyaték" csodája szíveinkbe szállt,
Már hegyeid csúcsait csókolja lelked,
A bujdosó székely, ím' hazatalált.