Mikor belém mart a foga
én észre sem vettem bizony
belém mart, volt hozzá joga
nyomát nyolc napja hordozom.

Megláttam a tükör előtt
reggelre, édes Istenem!
Hogy visszaképzelhessem Őt
behúnytam elbájolt szemem.

Irtózatos, hogy meghalok
és elfelejtem a nevét
sötét hideg semmit falok
nem szája parfumös hevét.

Első reggel viola volt
az a szerelmes drága nyom
csuda bolond viola Hold
itt kelt föl a bal vállamon.

Borult kék lett (a széle rőt)
másnap reggelre már a folt
nézem harmadnap délelőtt
kerek, kerek hű tintafolt.

Negyednap pernyeszínt kapott
ötödnap lett sápadt hamu
aztán fehér lett a hatod
napon, de sárga hajlamú.

S tegnap lett barna, halovány
ma már csak árnyék, lehelet
nem láttam még ilyen sovány
tündéri hervadt levelet.