Bántottál - s ez nem volt jó neked!
Tudom, hogy fáj, hogy nem vagyok veled.
Nem értelek! Te konok áldozat!
Azt hitted, miattam ér sok kárhozat?

Többre tartottalak. A csalódásom fáj.
Ne mondd, hogy így kell, ne mondd, hogy muszáj!
Lehet-e bűn, mit érzés táplál mélyből?
Lehet-e önzéssel kilépni a kéjből?

- Hát menj tovább, utat adok neked!
És tudd, valahol mélyen, ott vagyok veled!
Nem lesz könnyebb nélkülem sem, hidd el,
De te azért haladj, s emlékem se vidd el!

Jönnek még utak, ösvények nélkülem,
Kísértés, fájdalom, csalódás, érzelem...
Én nem haragszom. Ez megalkuvás!
Kívánom, előnyödre váljon ez a változás!