Az ember – irtó gőg sírokra hág,Babérjáról gőzölgő vér csepeg,A rang pompája sok száz éhezőKeserves ínségét csúfolja meg.Óh! Mennyivel dicsőbb az, a kinekSzemében fényes irgalom ragyog,Ki érdemét jó tettekben leliS csak annyit mond ha szól. Polgár vagyok!Hordozd e…

 Királyok, királyok, tündöklő királyok,A kiket a világ trónusain látok,Nem vagytok másoknál se jobbak, se szebbek,Csak hatalmasabbak s tán szívtelenebbek.Botos, ebes pásztor kel a birka nyájnakDe nem kell a szabad, a művelt polgárnak,Annak a becsület egyedüli féke,Nem…

Jaj a hazának, mely rab ifjuságotSzűl és nevel!... Hitványabb, mint a föld,Mely több virágot nem tud már teremni,S kóró csupán, amit torz méhe költ!Hozzád esengek, Róma ifjusága,Nekem becsesb, mint a virradti fény:Ha még virág vagy, nyíljál szabadon, deNe légy bokréta Cézár…

Csak azt feledném, azt a franciát, kithajnalfele a szállásunk előtta hátsó udvar sűrüjében láttamlopódzani, hogy szinte földbe nőtt.Körülkutatva éppen visszanézett,s hogy végre biztos rejteket talált:övé lehet a zsákmánya egészen!Akármi lesz is, nem mozdul odább.S már…

Én tiltott csillagon születtem,a partra űzve ballagok,az égi semmi habja elkap,játszik velem és visszadob.Nem is tudom, miért vezeklek?Itt minden szisszenő talány,ne fusson el, ki lenn a parton,e süppedt parton rámtalál.S ne félj te sem, ne fuss előlem,inkább csittítsd a…

Fogad között fakó panasz,magányosság vacog,lakatlan partokat kutatsz,üres minden tagod,lezárt vagy, mint a kárhozat,a homlokod mögöttcsak pőre sikoltás maradtvigasznak, semmi több!Nem óv a hűtlen értelem,nem fogja szűk szegély,csillagcsoportokat terela partalan szeszélyelámuló…

Kirajzolódom végleg a világból,mint csupasz falnak állitott fogoly,külön kezel, kivételes magánybana tanuk nélkül dolgozó pokol.Egy porcikám se bízná senki másra,ha únja már, magam kezére ad,s én folytatom, hol éppen abbahagyta,a két kezemmel, úgy és ugyanazt.Ki itt találna…