Mikor az utolsó csillag is kigyúl
Az égen, odafönt, hol a Hold tündököl
Eszembe jutsz majd mindig
S majd viszont láthatlak a tükrömön

Mikor az utolsó szempár lecsukódik
Az éjszaka folyamán, puha párnákban
Eszembe jutsz majd mindig
S majd viszont láthatlak álmaimban

Mikor az utolsó hang is elnémul
Az éjfél közeledtével, csend honol
Eszembe fogsz jutni mindig
S majd csak láthatlak... Álmodom

Mikor az utolsó festmény elkészül
Az ecsetek összeszáradva fekszenek
Eszembe fogsz jutni mindig
S majd újra láthatlak az este...

Mikor befejezem az utolsó sorokat
Mikor már minden szavam is elfogy
Eszembe fogsz jutni akkor is majd
Ha néha még ébren is álmodom...