Lelkemben nyugalom honol
S mások lelke komor
Bíznék, de nincs kiben
Azért vannak, de nem elegen

A szobában sötét van
Alszik mindenki, aki van
Csak a gondolatok nem múlnak
Nem, nem a mélybe fúlnak

Jöjjön egy lovag vagy tündér
Az álmaim kellenek még
A csönd éjszakáját alszom
De az ágyamban egyedül vagyok

Bár szobatárs akad bőven
Ők el nem válnak tőlem
De az az egyvalaki
Az álmaimban létezik

Csöndes éjszakákon át
Kutatom, keresem magát
Egyszer volt, de rég elmúlt
Az álmok mélyébe fúlt

Minden este után egy új jön
Még a Hold is ott fönn
Csillagos esték jönnek
Csodálatos álmok mennek