Vén sziklafal. De itt-ott már bozót:
vadrózsa, repkény, borbolya s szeder.
Félkatlanában hangot és echót
nagynéha mállott kő esése ver.
Ma szélkerülte enyhely, csendsziget.
Rég volt, hogy zúgott itt a munkazaj
és lenn a szürkés-kék andezitet
hajók várták, ringó dereglye-raj.
Bolyongó lelket jól rejt itt a hely,
magánya csendjén szélvihar se győz,
síkja füvén lapuló nyúl legel,
fácánkakas sétál vagy éber őz.
De hogyha ősz jön s köd jön, áradó,
hang száll a ködből, hang, mely már zene.
Mintha egy rég eltűnt kőfaragó
finom fejtő csákánya csengene.