Falevél voltam egy gyenge ágon
s álmodva hittem a végtelent,
az örök nyarat, de jött az ősz
és nem tudtam még, hogy mit jelent.
Szívemben reszketeg vágyak gyúltak
úgy estefelé, és itt az ágon
egy furcsa érzés elhitette
velem, hogy le a földre vágyom.
A végtelenből hívott egy hang
tétova lelkem felkavarva,
s halkan búcsúzó sóhajommal
lehullottam a rőt avarba.