Alkonyi órán néztem az eget,
Az aranyló nap bágyadtan ragyogott,
Szemem a horizont szélére tévedett,
s éreztem belül, súlytalan vagyok.

Megihletett egy érzés, amit kaptam,
amit tanultam, átjárta lelkemet.
Tovább kell adnom, éreztem és tudtam,
Leültem hát és írtam versemet:

Több milliárdan vagyunk itt a földön,
tanulni jöttünk, s adni is talán.
Az idő elszáll, s ha tartalmasan töltöm,
nem volt hiába, annyi iskolám.

Most rátaláltam egy újabb ösvényre,
Mely minden lelket a boldogsághoz visz,
megtanít újra a boldog nevetésre,
s magához vonzza azt ki benne hisz.

Emlékszel? Régen oly sokat nevettél,
S jobb volt a kedved, - áldott a napod -
Tiszta szívből és őszintén szerettél.
(Tán ösztönösen, ahogy az állatok.)

Hallottad-e már: a nevetés gyógyít,
s nem csak a lelket, ami felderül.
Egészséget és immunrendszert jobbít,
a legjobb masszőr, a testben legbelül!

Ingyen kapható, szuper kábítószer,
s legális, - törvény sem tilthatja meg.
Mellékhatások nélkül álló gyógyszer,
amit túlzásba vinni sem lehet.

Nevess, s vegyél rá erre másokat,
Járvány legyen, s mindenki kapja el!
Kezd el még ma, ne várjál már sokat,
A csüggedőket, vidámság rázza fel.

Ha egyként nem megy, csak hívj és ott leszünk,
Hitetlenségből ébredjen fel a nép!
Egy szebb világért mindent megteszünk,
Tegyük szebbé e szép hon életét!