Lelkem, ne félj, lenyúlt egy kéz,
karjába vett és úgy vezet,
hullám felett, tenger felett
jó érezni ezt a kezet.
Nincs rémület, nincs félelem,
míg áldó karja átölel,
itt van a menny, egész közel.

Lenyúlt egy kéz, a kéz vezet,
– értem vérzett el Mesterem,
látom kezén a sebhelyet,
Ő fogja reszkető kezem.
Keze megóv, bizton vezet,
nem hagyja elveszni lelkem,
drága vére zálog nekem.

Miért félnék sötét éjjel,
ha tombol is ezer veszély,
ha száz villám üt itt széjjel,
s kitátja rám száját a mély.
Ő szívemben imát fakaszt,
s míg az ima égbe ragad,
áldó keze oltalmat ad.

Hogyha érzem drága kezed,
ráhajtom fáradt fejemet,
Te megsimogatsz, ó, mert szeretsz,
lelkem eléri a mennyet.
Te drága kéz, te áldott kéz,
ó, csak segélj, ó, csak vezess,
Jézus keze – el ne eressz!