Az őszi szél a fák lombjába mar,
a föld színét festi a rőt avar.
Levetkezett fák – látom – szinte fáznak,
behódolnak az őszi elmúlásnak.
Csalóka ez a bús, komor halál.
Színesebb mint egy téli karnevál.
Művész se tud tán szebbet festeni,
e színkavalkád oly csodás, isteni.
A természet szép álmokat kíván,
altató csókja még elbűvöl talán.
Érett gyümölcsét azért is raktuk félre,
hogy felkészüljünk a hideg, hosszú télre