A gyermekére váró asszonyszembe
benéztetek-e már valamikor?
Én sok-sok elmúlt, bús, hitetlen órán
ott lestem ki a titkot, hogy mi forr
a félelmesnek vélt Idő tüzén.

És jó volt, jó volt abba belenézni:
ott mindig hívő himnuszt énekelt
a szent Jövő, a tántoríthatatlan,
s elűzte mind a gyötrő rémeket,
mint napsugár az erdő baglyait.

Hogy tegnap jött az utcán szembe vélem
egy áldott asszony, lestem a szemét,
- hisz mikor kellett hit még ily erősen?! -
és belenéztem, űzze szerteszét
az elviselhetetlen árnyakat.

És tegnap óta nincs már mit keresnem,
jelen s jövő oly egybefont hurok:
az asszonyszemben is kihunyt a fáklya
s a bagoly úgy, de úgy, de úgy huhog,
mintha övé volna a végtelen...