Nézem az eget,
mily borongós szürke:
szobám ablakán át
szemlélem,
kicsit félek tőle.
Hogyan alakul majd,
mit hozhat jövőre,
lesz-e idebent
meleg,
vagy jobb lesz-e a holnap,
akad-e a tányéromba
egy-egy jobb falat.
Ne hidd!
Ne hidd, hogy én
félős ember vagyok,
csak néha ezeken
elgondolkodom.
Kiszámíthatatlan
sorsom
és a jövőm képe:
embertől nem félek,
de meghalhatok érte!