Pihennem kéne: -egy kicsit elvonulva,
a világ dolga most nem érdekel.
Elfáradt lábaimon még a tegnap súlya,
lépéseim nehezednek: -béklyókat cipelnek.
Szemerkél, elered lassan az eső:
-érzem már, érzem a föld illatát.
Távolabb madár száll: -remélem nem késő,
hogy időben elérje fészkét, odúját.
Gondolatom most messzire téved,
nézem, hogy nyüzsög, él a világ.
Vajon nekem hol van a révem,
nyílik-e számomra tavasszal virág.
Egy fehér papírra írták a jövőm,
csak néhány szó -,de milyen kemény-
Halkan dúdolok egy régi dallamot,
magamnak arról: -lehet még remény.
Lelkemben vihar dúl, vihar: féktelen,
értelmem, érzelmem túláradó.
Miért is kéne mindent elhinnem.
Csak ember írta! Nem Mindenható.