Lágy szellő szárnyán lepke száll,
Zizzen a bokor, rezzentem rá.
Ijedten röppent fel fácánpár,
Szökkentem egyet, ugyan már!

Fejem fölött kúszik szürke felhőtömeg,
Betakarja vidám napocska sugarát.
Napocska erőlködik felhő tömegével,
Átsütne közöttük, de megfojtják sugarát.

Arra "sétál egy foszlott" bárányfelhő,
Beszédbe "elegyedik" szürke felhővel.
Kérlek testvér, engedd a napot sütni,
Nézz le a földre, várják a völgyben.

Kacajokkal kergetőző gyermekek serege,
Röppentik labdát, elkapja Panka,
Feltekint felhőre esdeklőn kérlelve,
Néma könyörgéssel, szeme rád sütésével.

Árnyfelhő kússz arrébb, Nap fényében fürdőznék.
Szürke felhő makacskodik, nem engedi a Napot.
Inkább küldene Pankára esőcseppes napot.
Megsokallta lágy szellő, elindult feléje.

Erejét megmutatva, szürke felhőt kergette,
Szürke felhő makacskodik, szél pajtás hagyatkozik.
Ne erőlködj, szürke felhő, erősebb vagyok én nálad!
Meggyengülten, szégyenkezve, utat hagyott szürke felhő.

Bárányfelhő mosolyog, köszönti a napot.
Völgyben pattan a labda, látni már a napot!
Öröm és ujjongás, labdával dalolva száll,
Panka, Manka, Peti, Máté nagyokat szökdelnek már.

Benépesedik a környék, én is odamennék.
Lennék én is újra gyerek, mászókára felmehetnék.
Száll a hinta, repül a labda, bumm!
Megállt a hinta, kerestük labdát, hú!

Messzire pattant, patakban csattant, jaj!
Jaj, mi lesz velünk, ki kellene vennünk!
Fűzfa ágán kapaszkodva bemászunk.
Horgászbottal a labdánkat kihalásszuk.

Óvásra intés anyától, máskor vigyázzatok!
Eltettük labdát, váltottunk játszmát.
Építettünk homokvárat, körbe-körbe várjárat.
Zászlót tettünk a csúcsára, szél lebegtette sebesen.

Várkapu elé őrjárat állt, megvédve várát harcba szállt.
Játékunk lassan véget ért, ütött az óra, delet mért,
Kis csapat, nagy csapat, kis barát, nagy barát hazatért.
Az én versikém is csendes pihenőt kért.