Ilyenkor a temető 
virágdíszbe öltözik,
s minden szívbe szerető
emlékezés költözik.

Mécseseknek lángjai
enyhe szélben inognak,
koszorúknak százai
borítanak sírokat.

Szülők, testvér, rokonok
nyugszanak a hant alatt,
kikkel éltünk sok-sok jót -
néhány barát is alant:

és imára kulcsolva
meg-megremeg két kezünk,
mikor velük suttogva
emlékeket keresünk.

Aztán, ha az estével
feljönnek a csillagok,
temetőkert csendjében
tükörképük ott ragyog.