Emlékszem még aprócska termetére,
annyiszor simító dolgos két kezére,
varrás felett hajló gyenge derekára,
élettől fakuló deres-dús hajára.

Emlékszem ringató karja melegére,
ráncos mosolyára, ragyogó szemére,
intő szavaira, féltő haragjára,
annyiszor nevetős, vidám alakjára.

Emlékszem beteges, megfáradt testére,
lét súlyától gyötört tündöklő lelkére!
Emlék meséinek sok-sok igazsága,
emléke velem van a felnőtt világban...

(Nem látott felnőni itt a földi létben,
de hiszem, néz engem, fenn a magas égben!)