Minden év novemberében
elzarándoklunk a holtak kertjébe.
Ott nyugszanak az őseink;
apánk, anyánk, nagyszüleink.

Oda kerülünk majd mi is;
mindenki ott van, aki nincs.
Halottak napján felélednek
azok szívében, kik emlékeznek.

Mécsest gyújtunk és imádkozunk,
régi szokásoknak áldozunk.
Ez az együttérzés napja:
nincs senki, kinek ne lenne halottja.