Távol a várostól
fényben úszik a táj,
fejfák, virágok,
gyertyafények,
emlékek, ami fáj.
Kezemben hófehér
virággal jövök hozzátok:
anyám, apám,
nagyszüleim,
testvéreim!
Ti már vártok rám.
Megállok sírjuknál,
s nézem,
ahogyan pislákol a láng.
Fejfák,
virágok,
gyertyafények,
emlékek,
ami fáj.
