Hiába fut az élet, egyszer elfogynak a sínek! 
Az elmúlással minden összeforr,
az élet a halállal egybekel, s nászt ünnepel.
Mi gyászként éljük meg a napot,
bár lelkünk tovább él, s boldog.
Mert ki eltávozott az élet sűrűjéből,
nem feledik azok, kiknek a szeretet,
őrként viszi az elhunyt lelkeket.
Mert mindenki a mennybe száll,
nincs kivétel, még annak is,
ki bűnös útra vitte sorsát,
Megtanítja Isten őket is a jóra,
s a bűnös lelket a szeretet gyónja.
Megtisztult lelkek szigete lesz
a temetők mezeje,
virágok, koszorúk, díszes csokrok,
pompás ruhába öltözött sírok.
A gyertyák fényei ráébresztenek:
"Gondolkozz el te is halandó lélek!
Jóként élni sorsod, mit Isten kikövezett néked!
Halottaink holti mivoltukban figyelik tetteinket,
S el nem múló emlékük tartják össze az
EMBERISÉGET."