Az Univerzum végén megáll a lekem, majd hirtelen felkiált,
Szürke, homályos csönd borít mindent, ide jöttem életeken át?
Gyémántfekete köd elborít, beterít, áthatja a földet és eget,
Hol vagytok csillagok, hol vagytok angyalok, mit tegyek?

Nincs tovább út, nincs több hely, mégis meddig, hol keressem,
Nincs más kép, nincs más jel, csak azt érzem, elvesztem,
Nem látom már a fény szikrázó csóváját, végetért a végtelen,
Nem hallom már az angyalok karát, mért tünt el oly hirtelen?

Mégis hova menjek, hol keressem, megtalálom még helyem?
Mikor leszel már mellettem, lelkem meddig lesz nincstelen?
Meddig kell még elviselnem, létem reménytelen, csüggedt harcát?
Hová mehetnék még, hogy megláthassam végre, a béke szelíd, mosolygó arcát?