Élem életem minden napjait,
s kérdőn várom a választ miért kell így HAZA nélkül élni,
mikor nem kellünk itt sem,
nem kellünk az Anyaországunknak sem,
akkor hol kell élnem?
Már régóta várom a választ e kérdésre, de csak csend honol mindenhol,
Itt születtem Vajdaságban, mely ez is egykor Magyarország volt,
s jöttek a sötét alakok, kik vakságot, koromsötétséget hoztak magukkal,
és a fekete gyászruhát húztak ránk,
mert lett Trianon.

E csendet és e terhet, oly nehéz vinni vállunkon,
mert választ nem kaptunk sehol, s
évek óta hordjuk magunkkal,
akármennyire súlyos e teher és fáj az igazságtalanság
mi akkor is visszük e keresztet vállunkon,
mert hiszünk magunkban,
mert hiszünk HAZÁNK feltámadásában,
mert hisszük és tudjuk, hogy vannak még IGAZ EMBEREK,
kik soha nem tagadnak meg egyetlen magyar embert sem,
ezért talpon voltunk a legnehezebb időkben is,
ezért tartunk ki a végsőkig is,
mert mindenkinek csak egy HAZÁJA lehet az életben
és a legszebb HAZA neve MAGYARORSZÁG.

Sír a lelkem, remeg kezem ,mikor hallom a legszebb szót,
Magyarország,s
némán letörlöm szememből a könnycseppet,
s várom szebb jövőnket
s reménykedek, hogy egyszer még
lesz NAGYMAGYARORSZÁG,
s mindörökre vesszen Trianon.