Mikor földi léted emlék lesz
A jövő csendes víztükrében,
Ki téged keres rád lel majd,
Utódaid boldog történetében.
Nem hal meg kit szeretni vágy,
Jövőnk valamely gyermeke,
Mert fodrozódó víz felszínen,
Felsejlik a szülők édes élete.
Végleg csak az hal meg
Kit elfelednek, szól az írás,
De ha te emléked ápolják,
Mosolyba végződik majd a sírás.
Ne bánkódj hát mi lesz majd,
Ha eljő érted a kegyes halál,
Csendes tóba hulló könnycsepp
Fodraiba, ki szeretett rád talál.