Hol születtem, folyó nem volt,
árok vize tóba halt -
nem is szeretem a folyót,
annál inkább a tavat.
Ó, a folyó vize hűtlen,
megcsillan s tovább megy innen.
Ó, hétszínű a folyó:
a talajjal változó.

Mennyivel más, mennyivel szebb,
nemesebb a tó! - habár
távol jobb vidék kecsegtet,
néki drágább ez a táj.
Partját kardos sás igázza,
mégis: százszor is hiába
hívja átszelő patak,
hol született, ott marad.

Folyó és tó - Jaj, a példa
meggondolkoztat nagyon -
menjenek, kik mennek! én a
tavak sorsát vállalom.
Állóvizek büszke sorsa
legyen példaképem, hogyha
mind fojtóbb a szorítás,
a mind bennebb törő sás.

Tudjam: ily esetben mint kell
duzzasztanom vizemet -
az erőszak sekély vizében
foghat csupán gyökeret.
Tanuljam meg: tó, amely mély,
kardvillantó sástól nem fél -
míg posványodó tavat
minden gaz igába hajt!

Van nemesebb ellenállás,
mint amit a tó mutat?
nékem se, nékem se kell más,
ezzel úr leszek: szabad!
Min tó: élek, hol születtem -
s azt, ki megfürdik vizemben
( vagy fölészáll csónakon )
nem sodrom - de ringatom!