Itt vagy hát már óh kezdetnek
Legfelségesb példája,
A felserdült természetnek
Nagy pompájú mátkája!
Jer tiszteljük szűz keblébe
Hol kis zefír puha szele leng
S a rábámult csendességbe
Egy andalgó fülemile zeng.
Itt hol még egy bódúló is
Egy percet meghiggadna
Egy országot feldúló is
Lágy érzéssel borzadna
Itt érezzük hiv pajtások
A szent erkölcs nemes erejét,
Hadd kapkodják másutt mások
A képzelt jó buja kebelét.
Jertek hivek, s a gunnyasztó
Hajnal lassú lángjánál
Áldozzunk a szivforrasztó
Egyesség óltáránál
A titkok szent egyházának
Igy ballagjunk falai körül,
Mig a kétség árnyékának
Bóldog lelkünk felibe nem űl.
Addig a szép a természetben
Hordjuk tisztán szivünket
Még itt egy ily vig életben
Kezdjük dicsősségünket,
Hadd buzgassa mindég vérünk
Jó erkölccsel tele szeretet,
Úgy mindent olly vigan érünk,
Amint értünk ma kikeletet.