Morognak hatalmas medvék
Dühösen a felhők mögött.
- Még a bölcs tölgyek is félnek -.
Az ég mélykékbe öltözött.

Felszikrázó tűz-virágot
- A sötétre nem szárny hasít: -
Hunyorgó madárszemekbe
Kinyíló villámfény vakít.

A nyugtalan esőcseppek
Már bukfencezve hullanak:
S kitör a zápor - a felhők
Fekete vászna átszakad.

Megriadt lóként száguldva
A sörényes szél felnyerít.
Vágtatna a hegyeken át,
El a hallgatag tengerig.

Ez a vihar. Most ő az úr.
Teremt nappal is éjszakát.
Hatalma addig tart, mígnem
Napsugár-lándzsa döfi át.