Három piros rózsa kihajlott az útra.
Tüske nem akasztott, illat megakasztott,
Három piros rózsa engem leszakasztott.

Három piros rózsa, engem ne szakíts le.
Leszakadtam máshol, leszakadtam távol,
Messze Tisza partján egy jegenyefáról.

Tátrai fenyőről barna ciprus tépett.
Ágról leszakadtam, ágon felakadtam,
Szivemet, szivemet nem a fáknak adtam.

Nem is lehet innen már hazatalálni.
Csillagzápor elől eresz alá állni,
Istenboruláskor lágy fészekre szállni.

Ágról ha szakadtam, gyökerem is volt tán?
Feleljed ha kérdik: azt az ágak érzik.
Ottan voltam otthon, ahol jobban vérzik.

Mert aki a Tisza vizét issza,
Annak fáj - annak fáj,
Fáj annak a szive vissza.