Fenn már kigyúlt az éjszaka,
Esti fények ragyoknak szerteszét,
De a patak nem hozza el nekünk
A csillagok neszét.
Ott fenn barátok alszanak,
Talán ránk gondolnak még,
De itt lenn sötétek a falak,
Csak a karbidlámpa ég.

Sej, haaj, nem bánom én,
Ha a síromon nem lesz kereszt,
Aki nem látta még a csend világát,
Úgysem érti ezt.

Szakadt ruhájú víg legény
Próbaútján nem kíséri gond,
Hegykirálynő fura birodalmát
Két kezzével ássa a bolond.
Cseppkő-palástba öltözik,
Ő lesz majd e világrész ura,
Ó, de addig sok ezerszer múlik el
A felszínem az éjszaka.

Sej, haaj, nem bánom én,
Ha a síromon nem lesz kereszt,
Aki nem látta még a csend világát,
Úgysem érti ezt.

Írta: Sebestyén István