Ó, te drága, ősi magyar szó,
lelkemet tápláló, simogató dallam.
Körülölelsz, mint egy puha takaró,
míg ízlelgetlek, kóstolgatlak halkan.
Hogy is felednélek? Hisz anyámtól
kapott drága vagy te is!
Keblemre szorítva őrizlek, védlek...
ha hangom elcsuklik, akkor is.
