Olyan szép az este, Mihály gazda jőjön, Forduljunk itt egyet a temető-kertben! Ugy sem sokáig lesz már kelmed a földön! Amint mondja, - s benne volna szivesebben. Fogja meg a karom, ballagjunk csendesen, Jól esik arcára néznem s ősz fejére! Azt gondolom: maga ösmerteti velem…
Hüvös szél fú kelet felõl, Szegény Erdélyország felõl, Jegyben járt már régen vélünk, Lakodalmat még nem értünk. Magyarhaza menyasszonya Szép kis ország, Jegygyürûnket, koszorúnkat Hogy elorzák! Meleg szellõ fú dél felõl, Távol Törökország felõl. Meleg szellõ honfi…
Mint oldott kéve, széthull nemzetünkMegenyhült a lég, vídul a határ,S te ujra itt vagy, jó gólya-madár!Az ócska fészket megigazgatod,Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.Csak vissza, vissza! meg ne csaljanakCsalárd napsúgár és siró patak;Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,Az…
Büszke bércorom felett Voltam égre nyult fenyő: Zöld fenyőnek lombja zöld, Tél ha múlik, tél ha jő. Éltem szép tavasz vala, Szenvedek most bús telet Megszáradva, lombtalan Kis kereszt a sír felett. Bérclakó fenyőnek és Sírkeresztnek élte más: Ott patak, zöld lomb,…
I. REGGEL Oh jertek a reggelnek idején, Szent buzgóságnak szárnyai, Ragadjátok lelkünk a menny felé, Hová úgy óhajt szállani! A fényes nappalnak láttára Hevülvén tisztelet s hálára, Hadd buzogja ki, amit érez: - - - Oh vigyétek jó Istenéhez! Mint a világon…
Mint a vidéket, csendes hajnalon Csengő harangnak halk szózatja: Merengő lelkem egy szent buzgalom Titkos hatalma általhatja. Tisztábban csendül a harangszó Hajnalszellőben, harmaton: Sohajts keblem! szemem könyűt ejts! Tisztán zendülj dalom! ---------- I. Teremtő Isten!…
Ébredj fel, ébredj fel álmaidból, Földnek határa, hegy, halom! A költő dalt az elközelgő Tavasz nevében hallatom. Zöldüljetek!...a gólya, fecske Elérkezik s meglátogat: Fogadjátok nyájas mosollyal Az elfáradt vándorokat! Szeretni nem mer a madárka... A ritkás, tarlott…
Rövid életét az ember Csak bánattal élje? Hajts ki, hajts ki örömemre Szőlő venyigéje! Gyönge hajnalszin piroslik Most az új levelkén: Nedve csillogó, tüzes lész Mint a déli napfény. Ifjuságom gondtalan volt S nem becsűle téged: De most véled mindhalálig tartó frigyre…
itthon vagyok...! haza jöttem valahára, Lelkem ezt az édes órát alig várta: Megpihenni csendes élet, hű öledben: Jöttem, mint siető hab, hogy jöhettem. Haza felé még csak e táj hatalma kéklett, Forró vágyam ölelé a messzeséget: Fel se tűnt még házam tája, s már előre…
Messze vad bércből eredvén: Erővel tágíta medrén, Szirteket tört a folyam: S nőve egy két rokon ággal: Most nagy téreket szeg által, Zaj, robaj közt hangosan. Bor- s kenyérben gazdag a part S népén kivűl még sokat tart, Ki idegen s éhező, Kövér tulkot és tüzes mént…
"Mi bajod van kis madárkám, Hogy elnémult báj-dalod? Ébred a táj zengzetére, S reszket érte... És te mégse hallatod! A fagyos lég alig enyhült, Alig tölgyelt a fa még: És az élet nem buzogva, Kincset ontva, Csak reményben láttaték: S nagy váratlan íme megnyilt Ajkad a…
Az idő már őszre fordult, Erdő lombja gyérűl. - Magas fűszál virradatra Megőszül a dértül. Ki egy nyájas kort, szeretve És dalolva végze: A madárnak szél- s esőben Omlik egybe fészke. Tavaszkor, a szép de múló Idő érzetével: Szárnyasoknak fürge népe Nagy sietve…