Az angyaloknak nincsen szárnyuk– tudnak röpülniAz ördög nem fekete– annál sokkal sötétebbA menny nem fönt a pokol nem lentnem hely inkább állapotJézus nem fotogén és nem fecserészik– Ő nem a tévékettő sztárjaKrisztus nem csak meghalt értünk– elő is élt…
Feszül a bőr a Hold dobján virágot színlel a bojtorján lüktet a szív, a dobverő pereg vitustáncban rángnak az emberek folyók és tengerek álnokul dagadnak kevés a foganatja Uram a szavadnakmint a hangyaboly álmában is nyüzsög a város elszabadul minden ami józanul káros Uram…
Nappalra fekete lovat adj hogy kitessék a fehér fényben És fehér legyen a ló ha ránk szakad a fekete éjjelha a gyeplőt elejteném a fekete akkor is haladjon Ha álmodozva elkószálnék a fehér az úton marasszonversenylovak kíméljenek cirkuszi ló sem kell megedződött hátaslovunk…
Istenem. Az az alkony.A földbe döngölt örökzöldek.A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.Istenem. Ez a piszkos alkony a hamis csillogású nappal után -Mert semmi sem volt a híg fényben…
Rándul az ötcentis testem - hát megint elvesztem? vissza kell mennem? oly sokáig vártam az Égben születési láz van minden Egész törtté lett fölgyorsult az emberi történet több az életre vágyó lélek mint az életben foganó méhek - de jaj, akik fogannak mégse fogadnak…
Öregisten, Nagyistennézd, hogy élünk itt lennkatlanba zárvacsodára várvacsöbörből-vödörbe magyarok.Itt élünk se élve se halvahurrá a vödörben hal vansüthetünk szálkás kis pecsenyéta friss húst viszi már a fürge menyétkörben a bozótbólragadozók szeme villogaz elhevert…