Folyton csak készülök: öt, tíz, tizenöt éveméltó dícséreted rímekbe fogni végre.Mert kérdését e test akárhogy tette fel,bölcsebben, mint te, nincs élő, ki ráfelelt.De a nagy kuszaság, amelybe keveredtünk,és a ledőlt határ kettőnk között, közöttünknémává tette…
Tombola volt s tánc hajnalig.Ternó, kvaternó..., porcelán-bögrét és káposztagyalutnyertem, s parasztlegény-barátaimmal,mikor magunk maradtunk,eljártam egy kesergőt.Aztán meg szürkület feléújévet indultunk köszönteni.Egy ifjú párhoz vitt első utunk.A férj ? kevéssel azelőtt…
De jó volna ha volnaha hó hullna halombaha már fű sincs levél sebetakarna a tél mindent fehérbeKétkarácsony utoljánünnepnapok kihunytánfakó végén az évnekde jólesne kevés derű a szívnekHét álló nap havazna?Ha tenné is mi haszna?A hó alól csak-újraaz a csúf sár a hó…
Ez már nem szerelem többé, nem két ember kötése, keringő tánca egymás ellen, kemény harc, ölbeli elnyugvás cseréje s változó viszonylat: tőle vagy feléje. Magány és párosság itt üres szavak csak, itt már az érzékek csak befele hatnak, egymást ha kívánjuk látni:…
Hószakállúak, jóságos szeműek,kicsi koromtól nagyapák,kikben – úgy hittem – bölcsesség tanyázikés minden bűbájt értenek,hószakállúak, s kiknek nincs szakálluk,őszfürtűek vagy kopaszok,már azt is látom, mikor elmerengneka játszótéri padokon,azt is tudom már…
Csak lassan múljék sok időm legyenfölkészülni: maga a készülődésaz is jó s készen lenni jó ugyancsakÉvente több a vendég messzirőls közelről egyaránt illik tanulnomhogy valóban tisztességgel fogadjama társaságotNem csekély dologhogy gyerekcsapatoktól vénekigannyian…
Én is kíváncsian lesemhogy formálódom csöndesenKi nemrég nem is létezettmár ellenem hadat vezetUgyan mikorra lesz hogy amég-idegen akusztikavégül oly sok mindent sajáthullámhosszára hangol átMegmoccant-e már valaholbennem a későbbi motorhogy mint lányaim azelőttmajd egyszer ezt…