A mi anyánk, Erdély, nehéz szívûnek szült meg. Három itt élõ nép kincsét, fájdalmát, büszkeségét, fenyõk nem alkuvó gerincét, folyók szilajságát, gyönyörû dalok csillogását adta számunkra úgy, amint megfogant a Történelem útvesztõiben. Így bízta rám magát…
Anyám a hangod nem hallom többet.Anyanyelvemben őrizlek téged.Szavaid szívem mélyén dübörögnek.Úgy zengik vissza a mindenséget,ahogy azt tőled szóval tanultam.Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden.Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam.Ez nem szégyenem se büszkeségem.Anyám vagy!…