Megcsöndesült az út és rajta mintegy terhes asszony, holló billeg át.Sóhajt az út, - no végre holló!és ellocsogja néki bánatát.Hallgatja őt a megsebzett vetés,a harcra tört vidék pillája rebben,még nem felejtett, bár az alkonyataltatja egyre s folyton édesebben.Apró veremben…

Mit ér az élet, ha úgy is meghalunk?Mi is az amit végleg itt hagyunk?Siralmak völgyét, fájdalmak napjaitKevéske boldogság, apró gyöngyszemeit.A ma terhe, holnap emlék csupánA fájdalom, enyhül évek után.Csak a szép emlékek élnek csendesenMint lánccá fűződő apró…

Jékey AladárnakÉn itt vagyok, akarva, nem akarva,A végtelen vetett a véges partra.Fekszem aléltan a sivár fövenybenÉs az óceán himnuszait zengem.Anyám, a tenger apadt, s itthagyott,Kinek mi köze hozzá, ki vagyok?Gazdátlan, üres ház, mire se jó,Csak eldobni, vagy eltörni…

"...Mit tudott? Csak azt, hogy az érzelem dolgaiban nincs tanács. Eztén is sejtettem, homályosan. S mikor ott ültem szemközt vele,rosszkedvűen érezt em, hogy ez az út hiábavaló volt. Egyáltalán nincs"tanács" az életben. Minden megtörténik, ennyi az egész.(...)…

Hópelyhek az én álmaim,Fehérek, halaványak,Néha eltűnnek-foszlanak,Alighogy földreszálltak.Hópelyhek az én álmaim,Fenn zizegve zenélnek,Szelíden, árván, félszegül -Meg ne lássa az élet!De néha szél jő hirtelen,Jőnek kemény fagyokS az ártatlan sokVésztjóslón kavarog.Akkor…

."Elképzelem, hogy egy napon felelni kell. A szigorú bíró ezt mondjamajd: "Ne hazudj. Nem igaz, hogy minden csak keserűség volt, csalódás,reménytelenség. Voltál boldog is. Ha nem is többször, egy pillanatra.Nevezd meg ezt a pillanatot."Mit felelek majd? Lehajtom fejem,…

Valahol messze szól a zongora.Bús régi nóta lágyan száll tova.És mint az álom, mint a sejtelem:Egy régi érzés meglep hirtelen.A lelkemen minthogyha átsuhannaA rétek lelke, az erdők sugalma.Ah, szárnyra kelt az erdő, rét, halom,S besurrant hozzám a tárt ablakon.Valamit suttog bús…

Hozott az ég! keblünkbe zártRég várt vendég, magyar nyelv!Lelkünk lelke, szivünk vére,Velünk maradj, ne tűnj el.Ülj a székbe, mely megillet,Tedd fel babér-koronád,Erősödjék meg hatalmadHosszú századokon át,Hogy e honban ne mondhassaSenki többé ezután:."Nem tudom a magyar…

Ezernyi álmos kisFészkén lel altató tanyát,Elrejti lombok lenge sátra;Jó éjszakát!Sóhajt a forrás, néha csobban,A sötét erdő bólogat -Virág, fű: szendereg nyugodtan,Szép álmokat!Egy hattyú ring a tó vizében,Nádas-homályba andalog;Ringassanak álomba szépenKis…

Egy kritikusnak Ó, mi szívesen félreállunk, Mi sápadt, beteg csillagok, - De hát, - mutasd meg a napot, Amelynek nincsen alkonyatja, S mely szakadatlanul ragyog, Mutasd meg, kérlek, a napot! Azért, mert kell a napmeleg, Kalászba hívni a magot, S szökkenteni élet-csírába:…

 Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügyefelé fordulunk. Ez kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez azegyetlen igazs ág, melyet minden következménnyel megismertem. Senkinem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, s nem…

Azt mondják, látták, amint bement a kávéházba, leültmelléje és megmondta neki. Késöbb láttak engem is: egypercre odaültem hozzájuk, s mutattam az újságban vala-mit. Aztán arra ment Ervin, karonfogott, és együtt elmen-tünk.De mindebböl egy szó sem igaz. Erötlenül…

Mikor a szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád soha senki se, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe. Ó "lélek" ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, reményteljesen, S fohászkodj:  MI ATYÁNK, KI VAGY A…

Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott? Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot! Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező…