Mit ér az élet, ha úgy is meghalunk?
Mi is az amit végleg itt hagyunk?
Siralmak völgyét, fájdalmak napjait
Kevéske boldogság, apró gyöngyszemeit.

A ma terhe, holnap emlék csupán
A fájdalom, enyhül évek után.
Csak a szép emlékek élnek csendesen
Mint lánccá fűződő apró gyöngyszemek.

És az ember, ha élete végére ér
Elkíséri sok rossz, és jó emlék.
Hogy melyik lesz a több, az a tettein áll
Az hogy mit visz, magával tovább.

A bíró elé le kell majd tenni azt
És a batyuból kihull a sok kacat.
Egy ember élete, a bíró előtt
Salakká változik, ám felfénylik a gyöngy.

És a bíró összeszedi az elszórt gyöngyöket
Jaj te szegény ember, szenvedtél eleget.
Az ember elé teszi elszórt gyöngyeit
Az egész életedből, csak ez ért valamit...!