És mégis, ma is, így is,örökké mennyit ad az élet!Csendesen adja, két kézzel,a reggelt és a délutánt,az alkonyt és a csillagokat,a fák fülledt illatát,a folyó zöld hullámát,egy emberi szempár visszfényét,a magányt és a lármát!Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,minden…

Látjátok feleim, szemtekkel, mik vagyunk:Por és hamu vagyunk.Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek...Össze tudod-e rakni még a Margit szigetet?Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat,A halottnak szakálla nő, a neve számadat.Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága…