Te nem vagy itt,
sötét a város.
Összegyűjtöm a pálmák árnyait,
alattok jártál.
Valami dallamot dúdolok egyre,
derűsen leng az ágak között a dal.
Szeretsz megint -
kinek mondjam el ezt a mámort?
Bölcsnek vagy menyegzősnek?
A boldogság visszhangját kedvelik.
Mindig tudom
mikor gondolsz te reám -
a szívem akkor kisgyerek,
sikolt.
Az utca minden kapujában
elődöngök és álmodok.
Segítek a napnak. Szépségedet
fölrajzolni mind a házak falára.
De kevesebb leszek, kevesebb, semmibb,
te veszel el valamit belőlem.
Karcsú oszlopokkal ölelkezem,
míg ingadoznak.
Mindenfelé vadparaj integet,
ezek a mi vérünk virágai.
Elfulladunk a szent mohában,
arany bárányok gyapja ez.
Ha most egy tigris
nyújtózna át
a távolba, mely köztünk éktelen,
egy csillagról egy más csillag felé.