„Minden római kivégzés törvényes bevezetése a korbácsolás volt, s ettől csak a nők, a római szenátorok vagy katonák (kivéve a katonaszökevények) voltak felmentve. A szokásos eszköz egy rövid nyél volt (flagrum vagy flagellum) néhány különböző hosszúságú egyes vagy fonott bőrszíjjal, melyekre szakaszonként kis vasgolyókat, vagy éles birkacsontokat kötöttek. Esetenként fadarabokat is használtak. Korbácsolás előtt az áldozat ruháit lehúzták, kezeit egy függőleges cölöphöz kötötték. A hátat, tomport és lábszárakat két katona (lictor) korbácsolta, vagy egy katona, helyét időnként változtatva. A korbácsolás keménysége a lictortról függött, célja pedig az áldozat legyengítése volt, az összeroppanás határáig. A katonák korbácsolás után kigúnyolták áldozatukat.”
Jézus, az Ember / Megkorbácsolása
„A praetoriumban Jézust keményen megkorbácsolták. (Bár a négy evangélium beszámolója nem tér ki erre részletesen, az egyik levél – 1 Pét 2:24 – utal rá. A vers eredeti görög szavainak tanulmányozása azt mutatja, hogy Jézust különösen kegyetlenül korbácsolták meg). Nem tudjuk, hogy a korbácsütések számát 39-ben korlátozták-e, a zsidó törvényeknek megfelelően. A római katonák – nevetségesnek találva, hogy ez a gyenge ember királynak nevezte magát – gúnyolni kezdték, palástot terítve vállaira, töviskoronát téve a fejére, és jogarként nádszálat adva a kezébe. Azután leköpdösték Jézust, a nádszálat pedig fejéhez verdesték. Ezenfelül, amikor a katonák letépték Jézus hátáról a palástot, valószínűleg újra felnyitották a korbács ejtette sebeket. A kemény korbácsolás okozta erős fájdalom és érezhető vérveszteség minden valószínűség szerint sokk előtti állapotot idézett elő Jézus szervezetében. Mi több, a véres izzadás különösen érzékennyé tette a bőrét. A zsidók és a rómaiak részéről kiállt testi és lelki gyötrelem, valamint az élelem, víz és alvás hiánya mind hozzájárultak általánosan meggyengült állapotához. Ezért aztán már a tulajdonképpeni keresztre feszítés előtt Jézus fizikai állapota legalábbis súlyos, sőt valószínűleg kritikus volt.”
 

„Miután reggel 9 óra körül megkorbácsolták és kigúnyolták, a római katonák Jézust újra saját ruhájába öltöztették és a két tolvajjal együtt a keresztre feszítés helyére vezették. Jézus szemmel láthatóan annyira meggyengült a kemény korbácsolás következtében, hogy képtelen volt a patibulumot a praetoriumtól a kb. 650 m-re lévő Golgotára cipelni. Cirénei Simont szólították fel, hogy vigye Jézus keresztjét, és a menet megindult a Golgota felé, amit a keresztre feszítésnek céljára alakítottak ki.
Itt – kivéve egy vászon ágyékkötőt – újra levetkőztették Jézust, miközben valószínűleg újra felszakították a korbács ejtette sebeket. Ezután mirhával kevert borral kínálták, de miután megkóstolta, visszautasította az italt. Végül Jézust és a két tolvajt megfeszítették. Bár az Írás a kézen átvert szögekről beszél, nincs ellentmondásban a régészeti leletek csuklósebeivel, mivel a régiek a csuklót a kézfej részének tekintették. A táblát Jézus feje fölé erősítették.
A katonák és a polgári tömeg gúnyolta Jézust a keresztre feszítés megpróbáltatásai közepette, a katonák pedig sorsot vetettek a ruháira. Krisztus hétszer szólalt meg a kereszten. Mivel a kilégzés közben beszélünk, ezek a rövid, tömör megszólalások különösen nehezek és fájdalmasak voltak számára. Kb. du. 3 órakor Jézus “nagy fennszóval kiáltott” és lehajtva fejét meghalt. A római katonák és a nézelődők látták a halála pillanatát.
Mivel már közel volt a szombat kezdete, és a zsidók nem akarták, hogy a testek naplemente után a kereszten maradjanak, arra kérték Pilátust, hogy rendelje el a keresztre feszítettek lábának megtörését, ami sietteti halálukat. A katonák megtörték a két tolvaj lábait, de mikor Jézushoz mentek és látták, hogy már halott, nem törték meg a lábait, hanem az egyikük oldalba szúrta, valószínűleg gyalogsági dárdával, aminek nyomán váratlanul vér és víz folyt a sebből. Még aznap, néhány órával később Jézus testét levették a keresztről és sírba tették.”
 

„János evangéliuma írja le, hogyan szúrt Jézus oldalába a katona, és hangsúlyozza, hogy szokatlan módon víz és vér folyt a sebből.
Jézus halála, mindössze 6 órával a keresztre feszítést követően még Poncius Pilátust is meglepte. Jézus hangosan felkiáltott, aztán lehajtotta a fejét és meghalt, egy végzetes záróeseményre enged következtetni. Egy népszerű magyarázat szerint Jézus szívburok-repedésben halt meg. Azonban létezik egy másik, valószínűbbnek tűnő magyarázat. Lehetséges, hogy Jézus halálát egyszerűen csak a kimerültség, a korbácsolás keménysége, ill. az ennek nyomán fellépő vérveszteség és sokk előtti állapot siettette. Az a tény, hogy nem volt képes a patibulum cipelésére, ezt a magyarázatot támogatja. Jézus halálának igazi oka más megfeszített áldozatokéhoz hasonlóan több tényezőből tevődhet össze, melyek közül az elsődlegesek a keringési sokk és a kilégzési fulladás, és talán akut szívelégtelenség. A szív végzetes ritmuszavara lehet az utolsó látható jelenet magyarázat.
Így bizonytalan marad, hogy Jézus szívburokrepedés, vagy szív- és légzési elégtelenség következtében halt meg. Azonban a fontos kérdés nem az, hogy mi okozta a halálát, hanem hogy meghalt-e. Világos, és a történelmi, orvosi bizonyítékok is azt mutatják, hogy Jézus meghalt, mielőtt az oldalába szúrtak, illetve azt a hagyományos nézetet támogatják, hogy a jobb bordák közötti lándzsaszúrás valószínűleg nemcsak a jobb tüdőt, de a kamrát és a szívet is átjárta, bizonyossá téve ezzel a halált. Azon feltételezések jogosultságát, melyek szerint Jézus nem halt volna meg a kereszten, a modern orvostudomány ismeretei kétségessé teszik.”
 

Bármit cselekszünk, hasztalan,
Csak múló percnek épül,
És eltűnik nyomtalan
Isten áldása nélkül!
Köztünk jár, ösztönöz, segít,
Ki mindnyájunknak Atyja,
Munkánk apró köveit
Szilárdan összetartja.
A jó Isten megszenteli
A kezdetet s a véget:
Szívünk virággal lesz teli,
Ha az Õ Igéje éltet!
De bármi épül, hasztalan,
Csak múló percnek épül,
És el fog tűnni nyomtalan
Isten áldása nélkül!
Bármit cselekszünk, hasztalan,
Csak múló percnek épül,
És eltűnik nyomtalan
Isten áldása nélkül!
Köztünk jár, ösztönöz, segít,
Ki mindnyájunknak Atyja,
Munkánk apró köveit
Szilárdan összetartja.
A jó Isten megszenteli
A kezdetet s a véget:
Szívünk virággal lesz teli,
Ha az Õ Igéje éltet!
De bármi épül, hasztalan,
Csak múló percnek épül,
És el fog tűnni nyomtalan
Isten áldása nélkül!
 

A tegnap elmúlt - Új napot hozz Jézus!
A tegnap elmúlt - Új embert teremts, Jézus!
A tegnap elmúlt - Új életre taníts, Jézus!
A tegnap elmúlt - Új utakat szabj elénk, Jézus!
A tegnap elmúlt - Új kegyelmeddel erősíts, Jézus!
A tegnap elmúlt - Új célokra lelkesíts, Jézus!
A tegnap elmúlt - Új küzdésre ihless, Jézus!
A tegnap elmúlt - Új áldozatra képesíts, Jézus!
A tegnap elmúlt - Új szeretetre szíts fel, Jézus!
A tegnap elmúlt - Bocsásd meg a tegnapot, Jézus!
A tegnap elmúlt - Mindent újíts meg, Jézus!
A holnap is tegnap lesz,
Csak Te vagy a kezdet és a vég, Jézus!
Ámen
 

Krisztusom,
én leveszem képedet falamról.
Torz hamisításnak érzem vonalait,színeit,
sohase tudlak ilyennek elképzelni,
amilyen itt vagy.
Ilyen ragyogó kékszeműnek,
ilyen jóllakottan derűsnek,
ilyen kitelt arcúnak, ilyen enyhe pirosnak,
mint a tejbeesett rózsa.
Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű voltál,
szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit
s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.
Hangod fájó hullámokat kavart, mikor
a sok beszéd után rekedten újra szólani kezdtél.
Megtépett és színehagyott ruhádon
vastagon ült a nagy út pora,
sovány, széltől-naptól cserzett arcodon
bronzvörösre gyúlt a sárgaság
s két parázsló szemedből sisteregve hullottak
borzas szakálladra az Isten könnyei
 

Az Úr szava tán megbotránkoztat,
De igazsága lélek mélyére hat.
Mérlegeld hát, mi célja életednek,
Jézust követni, fél szívvel nem lehet.
Könnyelműen ne indulj ez útra,
Odaadás, a tanítványok sorsa.
Oldj el minden szálat, mi megkötöz,
Tedd le minden gondod, ami röghöz köt.
Amíg elkápráztat hatalomvágy,
És gazdagság, mit kínál a világ,
S mely tán elefántcsonttoronyba zár,
Nem lehetsz hűséges tanítvány.
Hogyha büszkeséged, önző éned
Apróra töretik próbák szikláján,
S ha újjáformál alkotód keze,
Akkor leszel hűséges tanítvánnyá.
Felragyog akkor az Igaz Isten,
Lerombolva hamis istenképeket,
Felveszed önként, saját kereszted,
Édes, könnyű teher lesz az, Teneked.
Újjászületve már új emberként,
Járhatsz utadon földi életedben,
Sugározva Isten szeretetét
Embertársaid felé, igaz szívvel.
 

 
Mennyi csoda van a világon!
A harmatcsepp a rózsaágon,
mint léleksírta tiszta könnycsepp,
mint szeretettől vérező seb.
Csodák a felhők is, amelyek
nyugodtan és fehéren mennek,
irányt nem mutat nekik senki
s mégis tudják: merre kell menni
Mindenütt csodák! Földtől égig,
világkezdettől – világszélig.
Csoda a tűznek ezer lángja,
lobogva és semmivé válva.
Csoda a lelkünk, szívünk, agyunk,
csoda, hogy élünk, járunk, vagyunk.
Csoda, hogy sár lesz tiszta vízből,
hogy csúf halál lesz életekből.
Csoda, hogy Földünk tud forogni ...
És hogy van kihez imádkozni!
 

Szerző: Bede Anna
Köszönöm azt, Uram, hogy élek,
Köszönöm azt, hogy ép hitem,
S hogy e világban ím, a lélek
Gyönyörű házát építem
Köszönöm azt, hogy sok bajomban
a Te Igéd vigasztalás,
s hogy ahol ennyi fájdalom van,
Tovaröpít egy jó varázs.
Valami mindig talpra állít,
valaki mindig megsegít,
rövid utunk kálváriáit –
járva az átkok berkeit.
Köszönöm azt, hogy vársz a Mennyben,
s hívogató szód rámtalál.
A sugaras, kék végtelenben
köszönöm azt, hogy nincs halál.
 

melyen nem egyedül járunk, útitársunk, sőt barátunk Jézus Krisztus. Ezért gyermeki egyszerűséggel, de életet is feláldozó komolysággal így szól keresztény életünk, szavaink és tetteink tanúságtétele, mondanivalója: “Jézus a barátom!” (vö. Jn 15, 15)
Barát, aki mindent megoszt velünk, szívének titkait, szeretetét, egész életét.
Barát, aki mindig velünk van, soha nem hagy el, gondban, bajban vigaszunk, erőnk. Aki utat mutat a nehéz helyzetekben is, olyan utat, mely előre visz, felemel, boldogít.
Bartát, aki Lelkét is megosztja velünk, a közösség, az egység, a szeretet Szent Lelkét.
Az igazságnak, a bölcsességnek és jótanácsnak Lelkével segít, hogy amikor nap mint nap megtapasztaljuk a világban, magyar hazánkban és személyes életünkben egyaránt a válságot, a gondokat, a keresztet, akkor is megtaláljuk a helyes utat.
“Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek.” (Róm 8, 26) – hogy amikor úgy tűnik minden meginog és elvész bátran és kitartóan kiálljunk az igazi értékek mellett.
 

 
1.A nap lemegy, az éj beáll,Álom jo szememre.Jó Istenem, viselj gondotAlvó gyermekedre;Uram! te orzél e napon,Te óvtad éltemet,Benned hiszek, benned vetemMinden reményemet.Add, veszély nélkül aludjam,S karjaid között nyugodjam.Adj csendes éjt szüleimnek,Adj csendes éjt mindeneknek.Istenem én járva-kelve,Felvirradva, vagy lefekve,Imádlak, mint édes atyát,Óh Atyám! adj jó éjszakát! Ámen.
2.Már a szép nap lenyugodott,Egészen bealkonyodott,Éjsötétbe vonta magát,Adjon Isten jó éjszakát.Köszönöm mi jót ma adtál, Istenem, hogy megtartottál;Adj az éjjel is oltalmat,A fáradtnak nyugodalmat. Ámen. .
 

Én lefekszem kis ágyamba,Mint egy testi koporsómba;Három angyal fejem felett,Egyik megoriz engemet,Másik szememet bezárja,Harmadik lelkemet várja.3. Szereto Atyám az Ur Jézus Krisztusban! hálát adok tenéked, hogy engemet az egész napon életben, jó egészségben megtartottál és az estét is meg engedted érnem. Cselekedjed édes jó istenem, hogy a mi jót e mai napon tanultam, azt megtartsam és ugy cselekedjem. Bocsásd meg az én buneimet, melyekkel ma is te ellened vétettem, a Krisztushaláláért. Orizz meg a következo éjszakában is a te szent angyalaid által minden veszedelemtol. Virrassz fel Uram a holnapi napra jó egészségben, békességben, ha tetszik te neked az én életem, hogy akkor is és a mig élek, jóságodért hálákat adhassak. Ámen.
 

Én úgy gondoltam, képes vagyok a szeretetre, gyakorolni is tudom. Elém tartott tükrödben látom, milyen messze vagyok annak teljességétõl. Bizony, elégszer kiszámítom, érdemes vagy nem érdemes szeretni egy-egy nyomorult embertársamat, s még örvendek, ha érdemtelennek bizonyul: felszabadít a felelõsség alól. Szánj meg engem és szeress úgy, amint vagyok. De taníts, nevelj, növeld szeretetemet, hogy botladozva mégis tudjalak követni. Ámen. 

Igédnek ez az egy mondata elég ahhoz, hogy betöltse minden vágyunkat, minden reményünket. Meghálálni soha, csak megköszönni tudom, hogy te engem is ilyen áldásra, ilyen kegyelemre méltatsz. Köszönöm a Krisztus át, hogy méltatlanul is nekem adja érdemét, amit vére utolsó cseppjének hullásáig tartó engedelmességével szerzett. Köszönöm a békességet, mely mindig megvigasztal és erõt ad életem minden nyomorúságában. Köszönöm a hitet, hogy kegyelmed mind itt, mind halálom után az enyém marad. Szentelj, Atyám, engem is gyermekeddé, embertársaim jó testvérévé, Krisztus hû megváltottjává. Ámen. 

Ma még, vagy ma már nem vagyunk sokan, akik szívbõl vállaljuk követésedet. Te a maradék népet sokszor nevezed elégnek áldásodra. Fogadj el engem is a maradék tagjának. Fogadd el hitemet, kevés szolgálatomat, fogadd el akaratomat, vágyamat, hogy a tied akarok lenni. Krisztus értem is meghalt. Háromszor szent neved rám hullott a keresztségben. Õszintén bánom súlyos bûneimet. Most is kérem áldásodat. Bízom ígéretedben. Ígéreted szerint fogadj el a hozzám hasonlókkal együtt, s népemet, egyházamat ítéld kegyelemre. Ámen.

Istenem, add, hogy jó legyek,
ne üssek sohasem sebet,
hulljon ölembe két kezem,
mielőtt velük vétkezem.
Ne érezze élő, se holt,
hogy késem szívükbe hatolt,
alhassam át az éjszakát,
ne keltsen fel sohase vád.
 

Balassi Bálint Egy könyörgés
1.
Nincs már hova lennem, kegyelmes istenem,
Mert körülvett engem szörnyű veszedelem,
Segedelmem, légy mellettem, ne hagyj megszégyenednem!
2.
Vagy ha azt akarod, hogy tűrjem ostorod,
Csak rút szégyentül ódd fejemet, ha bántod,
Halálomat inkább elhozd, hogynem rutítsd orcámot.
3.
Áldj meg vitézséggel s az jó hírrel, névvel,
Hogy szép tisztességgel mindent végezzek el,
Öltöztess fel fegyvereddel, jó ésszel, bátor szívvel.
4.
Ne gyalázzon engem kevély ellenségem,
Te légy, uram velem, jóltevő istenem,
Nagy szégyenem ne viseljem tovább s ne hagyj elesnem.
5.
Kiért dicsérhessen lelkem mindenképpen,
Hogy mindenek ellen megtartottál épen,
Áldott isten, hála legyen neked örökké, ámen.
1.
Nincs már hova lennem, kegyelmes istenem,
Mert körülvett engem szörnyű veszedelem,
Segedelmem, légy mellettem, ne hagyj megszégyenednem!
2.
Vagy ha azt akarod, hogy tűrjem ostorod,
Csak rút szégyentül ódd fejemet, ha bántod,
Halálomat inkább elhozd, hogynem rutítsd orcámot.
3.
Áldj meg vitézséggel s az jó hírrel, névvel,
Hogy szép tisztességgel mindent végezzek el,
Öltöztess fel fegyvereddel, jó ésszel, bátor szívvel.
4.
Ne gyalázzon engem kevély ellenségem,
Te légy, uram velem, jóltevő istenem,
Nagy szégyenem ne viseljem tovább s ne hagyj elesnem.
5.
Kiért dicsérhessen lelkem mindenképpen,
Hogy mindenek ellen megtartottál épen,
Áldott isten, hála legyen neked örökké, ámen.
 

És úgy szolgáljalak, amint megérdemled:
Hogy adjak számolgatás nélkül,
Hogy harcoljak nem gondolva arra,
Hogy sebeket kaphatok,
Hogy dolgozzam pihenés nélkül,
Egészen odaadva magam a Te szolgálatodra,
Nem várva más jutalmat, mint azt,
Hogy tudom: a Te szent akaratodat teljesítem. Ámen.
 

Könyörgünk Nagyhatalmú Szűz, pártfogónk és oltalmazónk,
Tengernyi sok bánat, baj és keserűség közepette
Emeld fel hatalmas szavadat isteni Fiad előtt,
Hogy akik köteles hűsséggel tisztelünk
És anyai szeretetednek örvendezünk,
Könyörgésed által itt a földön
Minden gonosztól megszabaduljunk,
A mennyekben pedig örökkévaló örömökbe jussunk,
Szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
Aki az Atyával és a Szentlélekkel egyetemben él és uralkodik,
Most és mindörökkön örökké. Ámen.
 

Úgy állok előtted,
mint koldus a gazdag ember előtt.
Kérlek, segíts nyomorúságomon, irgalmas!
Úgy állok előtted, Uram,
mint szolga az ura előtt.
Lelkem számára koldulok tőled ételt és italt.
Add rám a szeretet köntösét,
hogy eltakarjam vele bűneimet!
Úgy állok előtted, Uram,
mint barát a barátja előtt,
és kérlek, vonzz magadhoz
kimondhatatlan szereteteddel;
ne engedj tőled soha eltávoznom,
hogy mindig a tiéd legyek!
Úgy állok előtted, Uram,
mint gyermek az atyja előtt,
és kérlek, ne tagadd meg tőlem
atyai örökségem!
(Canisius Szent Péter)
 

hogy ez a nap a rászoruló szegények
és betegek megsegítésével teljen el?
Uram, neked adom ma a kezemet.
Uram, akarod a lábamat,
hogy a mai nap azok látogatásával teljen,
akiknek barátra van szükségük?
Uram, neked adom ma a lábamat.
Uram, akarod a hangomat,
hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal,
akik a szeretet szavát szomjazzák?
Uram, neked adom ma a hangomat.
Uram, akarod a szívemet,
hogy ez a nap a magányosok
szeretetével múljon el,
mert hiszen ők is emberek?
Uram, ma neked adom a szívemet.
(Kalkuttai Boldog Teréz Anya)
 

és arra kérlek,
vess véget nyugtalanságomnak!
Rád bízom akaratomat.
Rád bízom gondolataimat.
Rád bízom terveimet.
A gondjaimat és az embereket
mind rád bízom, Uram!
Ha félek az ellenség túlerejétől,
rád bízom magam.
Ha rettegek saját árulásaim miatt,
rád bízom magam.
Megoldatlan kérdéseimet,
fáradozásaimat önmagamért,
kínlódó reménységemet
rád bízom, Uram!
Feladom a harcot a zárt ajtók ellen,
és várok terád.
Csak te tudod kinyitni azokat.
(Jörg Zink)
 

Csodálatos, szent Istenség!
Téged szívemből imádlak,
Oltárodnak trónján áldlak:
Üdvözlégy, szent Szakramentom!
Százezerszer, meg ezerszer, én Jézusom!
Ha szenteknek nagy szívével,
Angyaloknak lángnyelvével
Köszönthetne minden lélek,
Méltón úgy sem dícsérnének.
Üdvözlégy, szent Szakramentom!
Százezerszer, meg ezerszer, én Jézusom!
Öntsd szívembe olajodat,
Égesd benne világodat;
Nagy Szentség! ó, térj be hozzám,
Mert szívem csak Téged kíván.
Üdvözlégy, szent Szakramentom!
Százezerszer, meg ezerszer, én Jézusom!
Életemnek végóráján
Hogy ne ejtsen meg a Sátán,
Te légy erős én gyámolom,
Mert csak nálad az oltalom.
Üdvözlégy, szent Szakramentom!
Százezerszer, meg ezerszer, én Jézusom!
 

Urunk, Istenünk, azért jövünk ma hozzád, hogy kérjük Szentlelked erősítő, vigasztaló jelenlétét az életünkben. Látod, hogy hány fajta fájdalom, seb, begyógyulásra váró törés, amit magunkkal cipelünk. Olyan jól megtanultuk, hogy hogyan leplezzük ezt mások elől. Talán már magunk sem hiszünk abban, hogy az életünk sokfajta nyomorúsága változhatna, gyógyulhatna. Kérünk, hogyha valóban lehetséges a gyógyulás, lehetséges a vigasztalás, add nekünk!
Urunk, kérünk, szólj hozzánk úgy, ahogy erre egyedül csak te vagy képes, hiszen a Biblia szerint olyan jól ismersz minket, mint senki más. Tudod a szívünk állapotát, látod az éppen most fejünkben, szívünkben kavargó gondolatokat. Válaszolj nekünk, Istenünk! Lépj mellénk, emelj fel bennünket!
Köszönjük, hogy várhatjuk tőled most is, hogy meg ozol bennünket minden elképzelésünkön felül szavaddal, jelenlétednek áldott erejével. Könyörgünk, Urunk, add, hogy ne legyünk ennek akadályai. Jézus Krisztus nevében köszönjük, hogy már meghallgattál bennünket.
Amen
 

 
Atyám!
Kezemmel és eszemmel dolgoztam , elfáradtam.
Adj testemnek pihenést, lelkemnek-szívemnek derűt,
hogy további munkámba örömet, lelket vihessek,
önmagamnak és mások hasznára válhassak.
Ámen.