„Miután reggel 9 óra körül megkorbácsolták és kigúnyolták, a római katonák Jézust újra saját ruhájába öltöztették és a két tolvajjal együtt a keresztre feszítés helyére vezették. Jézus szemmel láthatóan annyira meggyengült a kemény korbácsolás következtében, hogy képtelen volt a patibulumot a praetoriumtól a kb. 650 m-re lévő Golgotára cipelni. Cirénei Simont szólították fel, hogy vigye Jézus keresztjét, és a menet megindult a Golgota felé, amit a keresztre feszítésnek céljára alakítottak ki.
Itt – kivéve egy vászon ágyékkötőt – újra levetkőztették Jézust, miközben valószínűleg újra felszakították a korbács ejtette sebeket. Ezután mirhával kevert borral kínálták, de miután megkóstolta, visszautasította az italt. Végül Jézust és a két tolvajt megfeszítették. Bár az Írás a kézen átvert szögekről beszél, nincs ellentmondásban a régészeti leletek csuklósebeivel, mivel a régiek a csuklót a kézfej részének tekintették. A táblát Jézus feje fölé erősítették.
A katonák és a polgári tömeg gúnyolta Jézust a keresztre feszítés megpróbáltatásai közepette, a katonák pedig sorsot vetettek a ruháira. Krisztus hétszer szólalt meg a kereszten. Mivel a kilégzés közben beszélünk, ezek a rövid, tömör megszólalások különösen nehezek és fájdalmasak voltak számára. Kb. du. 3 órakor Jézus “nagy fennszóval kiáltott” és lehajtva fejét meghalt. A római katonák és a nézelődők látták a halála pillanatát.
Mivel már közel volt a szombat kezdete, és a zsidók nem akarták, hogy a testek naplemente után a kereszten maradjanak, arra kérték Pilátust, hogy rendelje el a keresztre feszítettek lábának megtörését, ami sietteti halálukat. A katonák megtörték a két tolvaj lábait, de mikor Jézushoz mentek és látták, hogy már halott, nem törték meg a lábait, hanem az egyikük oldalba szúrta, valószínűleg gyalogsági dárdával, aminek nyomán váratlanul vér és víz folyt a sebből. Még aznap, néhány órával később Jézus testét levették a keresztről és sírba tették.”