Béke legyen most mindenkivel:
jámbor öregek járnak az
első hó sarában és meghalnak
mire megjön a hajnal.

Hó, hó! fekete szemekben
sötéten fénylik az ég, rossz
bánat sír a lámpák alól és
száll elárvult terhes asszonyok
foganó átka, holdas
pocsolyákból a férfi felé.

Tél, tél! fél ost a gyerk s
fél az üvegesházban markos
marokkal nevelt gyönge virág;
az anyák gondja kiköltözött

az ereszekre és sipog, sipog:
leesett már az első hó,
irgalom és béke, béke legyen,
már mindenkivel.