Naptól kunkorodott az idő és
a meleg türelem vele együtt,
még zsíros fű alatt aludt
az izzadó tücsök s aprót
lehellt alvó proli fülébe.

Tücsök már mennyei réten
udvarol, mert bokrok nyakig
csücsülnek most s hóban s fagyott
Tisza hátán fölfordul a szél,
lábával az égre kalimpál.

De tollasok elől surrantott
beszédet vigyáz a nyári alvó s
haragja pörg, mint guta este
a bokrok alján, ki kócosan
nappal odukba lapul.