Futtam, mint a szarvasok, lágy bánat a szememben. Famardosó farkasok űznek vala szivemben. Agancsom rég elhagyám, törötten ing az ágon. Szarvas voltam hajdanán, farkas leszek, azt bánom. Farkas leszek, takaros. Varázs-üttön megállok, ordas társam mind habos; mosolyogni próbálok. S…

Nagy bánatomnak égő csipkebokrán, ó én Uram, hogy megjelentél nékem, tán már nem is bús fájdalmam lobog, te tündökölsz e fonnyadt büszkeségen. Átlátsz, tudom, a bűnök cifra gyolcsán, erény rongyán, bátorság mente bőrén, mégis mindent levetkezem, Uram, s elődbe küldöm…

Tar ágak bogak rácsai között kaparásznak az őszi ködök, s vaskorláton hunyorog a dér. Fáradtság üli a teherkocsit, de szuszogó mozdonyról álmodik a vakvágányon, amint hazatér. Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb tollászkodik és hosszan elborong. A kövön nyirkos tapadás…

  Két ikercsillag az égen vigyáznak rám hogy munkámat végzem. Betűket szavakat mondatokat írok a sima papírlap arcom gyűretlen vonásait tükrözi. Se bánatom se gyűlöletem nincs ma. Tiszta vagyok mint a megfürdetett újszülött Csak gyarapodom csak érlelődöm amig az…

Feltámadott, mondják a népek és Megsüvegelik, Nevét a názáretinek, ki az ács fia volt s megenyhült már a szél is s a rügyek kisarjadtak. Kétezer éve látják őt a vének és a gyerekek Amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget S alszik a tengerre szállt halászok bárkájában.…

Ahol én születtem virágok nem voltak. Ahol én felnőttem, madarak nem voltak. Ahol mostan élek, tűzrózsák ragyognak. Ahol most dolgozom, ércrigók dalolnak. Fejem fölött nagy vörös csillagok. Álmomban is védenek vaskarok. Szeretlek én, Angyalföld, új hazám, dicsértessél, szép…

(Részlet)“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a…

És kérem, a poéta egyszer egy lányba szeretett beléje, mivel szerinte a leánynak vulkán-tűz égett a szemébe.Mivel szerinte a szemébe május forró viharja égett, s fehér szoknyácskák suttogása töltötte bé a messzeséget.És nézte, messziről sokáig bolyongva eltünő nyomába,…

Így jár, ki csak rajong és nem vigyáz,Ki a gyönyörtől már előre részeg -Ha hozzájut, elvéti az egészetÉs nyílt szinen kitör a lámpaláz.Álmodtál Rhodust, szörnyüt és merészet,Szárnyadnak szűk volt szűz rózsád, ShirázMost itt az árok s a hideg kirázS kietlen kút a…

 Szomorúfűzfa alatt, elhagyott padon, sír zokog egy srác, Fáj a szíve nagyon! Rózsaszín levél reszkető kezében, benne minden bánat szenvedés - Isten veled Anyám! Örökre elmegyek! Bocsásd meg fiadnak ki szívből szeretett! Nem tudok így élni, fájó szívvel sírva, bánatos…

Villámok tört szárnya verdesi ablakom. Kopog a zápor. Hallgatom. Szénaillat és lóveríték, párálló ujjasok szaga; mint egy hajó, elindul vélem ez a modernnek mondható szoba. Ringat a zápor. Ködbe süllyed aztán az emlék föl-fölvetődő partja. Nyerít egy csikó, majd ráomlik…

Hóharmaton mezítláb jártam, ólmos esőben bőrig áztam; éjjel az erdőn, félelmemben, hol sírtam, hol meg énekeltem. S mindez úgy tűnik - most, hogy emlék -, mintha egy tisztás szélén mennék fütyörészve, hol alkonyatkor őzek ittak ezüst patakból.

Nyírfák közé zuhant a nap. Vereslik a nyírfa kérge. Szájuk szélét nyalogató farkasok gyűlnek a vérre. Szűggyel törik a nagy havat, árnyaik a völgybe vesznek: borzongató arabeszkek. Szűkölnek és vonyítanak, s egymás irhájának esve, széttépik a vérző napot: üvöltve száll…

Nagy a világ! S a földgömbre, milyen igazságtalanság, kis folyónkat, a Nagyküküllőt, bizony, reá sem rajzolták. Pedig tudjátok meg: szép szelíd hegyek öléből, jószagú fenyők tövéből fakad, és úgy foly, akárcsak egy Neruda-verssor: szabadon, s mégis mértéket tartva. Igaz,…

Nagymagyarország széjjeltépve  de élnek még a magyarok. Lásd Erdélyt, nézz a Felvidékre. Versailles - Trianon nem volt béke, csupán vak bosszú aratott. Nagymagyarország széjjeltépve, de még magyarok vérzenek Bácskában is. S egy újabb béke(?) eladta mind a végeket...…

Tamási Áron sirató"Azért vagyunk a világon -- azért -- hogy valahol otthon legyünk benne"... A hithű vándor mindig hazatért s a hitetlen is mindig haza menne... De aki hontalan kívül s belül az már csak versből építi hazáját szemére fényes harmat települ ha…

Emlékszel még az Üres Koporsóra a Jelszóra hogy Menjetek Haza Ígéretekre sok - sok szerteszórva s hajnaltalan maradt az éjszaka... Emlékszel még az elvett iskolára mocsárba süllyedt szellemroncsokat dédelgetett még hínárba bugyolálva a rend míg végül lassan elrohad...…

Hogy ott jártam az ismerős vidéken, Csüggedt, szomorú ember fogadott. És mondta halkan, sóhajos beszédben: - Édes vigasztalásom elhagyott, Kis Rózsi elment, kis Rózsi halott... Árnyék borult szavától a szívemre, S árnyék húzódik át völgyen, hegyen. Nemrég e tájék, - érett…

Éjfellegekből jött; - sasmódra szállva tört a szívemre első, lázas álma. Viharszegett szárnya felém borult És mit ezeregy éjszakán tanult Titkor igékbül, holdfényes jegyekbül, A boldogsággal ámított szivekbül, Lángoló szóval lihegte felém, Míg tehetetlen rabul estem én.…

  Amerre járok, nő virág elég: - Csak szaggatom, - te jutsz eszembe még. A legszebb rózsát küldeném neked, Hiába, - messze vagy te, nem lehet, - Míg odaérne, elhervadna rég! Van egy galambom, - a szárnya fehér, - Azt küldeném el a válaszodér', Sebes a röpte, - csakhogy -…

Téli tájban remeg a Föld, sziklái a robajnak zajában,Ahol a szeretett tétova és megijedt a vihartól.Minden bennem volt, van és lesz egy érintésben,Ahogy átölelem forró tested utoljára a vágytól.Majd forró vad csókod remegését érzem a szívemben,Ahogy a Föld mozog, mint a…

A Tavasz még kacagva, vidáman jő,fürge lábán táncolva bár, de elfut az idő.A Nyár is kacéran forrón rád nevet,s kaméleonként váltogatva színét,igéretéből mindent elfeled.Majd kóbor útján fázósan elindul az Ősz,s hozza már, hozzafehér vászonba fogva, a Télidőt. 

Lassan búcsúzom minden földi széptőlÉs földi jótól. Kedves ez nekem.Legyen legalább hosszú s szép a búcsúmHa kurta és kopár az életem.Isten veled, egykor egyetlen üdvöm:Babér, magasság, boldog lendület,Ó versek, mily dicső volt énekelni,Mikor még messze, nagy jövőm…

Fia kiszállt a távol tengerekre,És ott veszett, annak pár éve már,De a nagy ég száz csillagán merengve,A jó anya reá remélve vár.Mindenki tudja, hogy a messzeségekSzomorú hőse csöndes már nagyon,Hogy túl jár már tenger baján a létnek,S pihen talán egy távol csillagon...De az…

Öreg urak hűs holdvilágbanBallagnak bús nyárfák alatt,Beszélnek csöndesen halálrólÉs életről, amely nekik márA halál mezsgyéjén halad.A hűs holdvilágban, bús füzek köztBallagnak ők halkan, tovább,A kegyelmes, dúslelkű életHalál ösvényén viszi őket,S mutat nekik még…