Nagy tengerek mély csöndje van velem.Pihennek a szerelmi sóhajok,A tenger azért tenger, és ragyog!Némult a harcok harsogása is,Alusznak mind a rontó csapatok,De kardjuk azért acél és ragyog!És hervatag hajamban a babér,És virágaim is elhervadók,De volt babérom, rózsám, s…

...És minden alkony opálosan éled,És minden hajnal szőkén rámkacag,És mindig forrnak vágyak és nyarak,Be csodás vagy, csókok szülötte, élet!És mindig küldesz új bánatokatÉs új reményt is, mi dalra méltó,És szemeket, amelyek, mint a mély tó,Balzsamot adnak nékem s…

Ha dübörögve hirtelen bezárulMögöttem rozsdás aranykapud, élet,Mi fáj nekem e keserű világbul,Mi lesz az, amit akkor sírva érzek?Mi vonja vissza még egy pillanatraBús lelkemet, mely halottra fázott,Minek az íze, emléke, zamatja,Mért áldom én ez átkozott világot?A szerelem?…

 Ismét, ismét viseljük hát Azt a mentét, azt a ruhát, A mit hordtak őseink; Régi dolmány, régi kalpag S kik a honért éltek haltak, Feltámadnak hát megint. Látásodra bár a léha Itt ott kaczajra fakad... Hadd kaczagjon, majd elhagyja: Magyar, ne szégyeld magad!Ne…

 Keserű pohár az élet, Csordultig ürömmel tele; Férfi könynél mi keserűbb? Mitől e pohár megtele. Mikor az erősebb félnek Hajtja fejét alá a gond; Lát roskadni, szertehullni Közügyet és ősi vagyont; Mikor mindennap a való A reménynek…

 Hozott az ég! keblünkbe zárt Rég várt vendég, magyar nyelv! Lelkünk lelke, szivünk vére, Velünk maradj, ne tűnj el. Ülj a székbe, mely megillet, Tedd fel babér-koronád, Erősödjék meg hatalmad Hosszú századokon át, Hogy e honban ne mondhassa Senki többé ezután:"Nem…

Hát csakugyan elátkozott Nép vagyunk, az már igaz! Két felűl az ellenségünk Annyi, mint az útféli gaz, De az mind nem elég nekünk: Egymás között is kell vetekednünk.Hogyha minden magyar ember, Kicsiny és nagy, egy hős lenne, Hős is, bölcs is, egyként…

  Hagymát dörzsölsz a szemedhez Ugy siratod a népet, Vaczkort harapsz, hogy savanyu Legyen tőle a képed. Nagyot iszol, "csak bor legyék", lelkednek ez a malaszt, - Akkor aztán "jöjj igaz szót…

Keblemre tűzlek ismét drága jelvény, Szivemnek rég alvó szerelmese. Ki a nagy éjben úgy tüntél elém föl, Miként egy álom, mint tündérmese. Virrad. Felébredénk. Im ujra látlak: Jobb égnek három szinű csillaga! Szivem dobogva lejt alattad ismét, S büszkébb reád, miként volt…

Szegény magyar, ha azt vártad, Hogy a sok jó barátod Majd kisegít a hinárból: Ugyan szép hasznát látod!Egyiknek nincs apró pénze, Majd akkor jőjj, ha váltat, Ha addig élsz, jelentsd magad, Ha a krizist kiálltad.A másiknak magának is Annyi mostan a dolga, Eszébe sincs csárdást…

Ültess fát! Hogyha mást nem, lombot ád. Árnyékában megpihenhetsz, gondot ő visel reád. Jó tavasszal nyit virágot, messze érzed illatát. Kis madárka száll reája, ingyen hallgathatod szavát. Ültess fát! 

Az angyaloknak nincsen szárnyuk– tudnak röpülniAz ördög nem fekete– annál sokkal sötétebbA menny nem fönt a pokol nem lentnem hely inkább állapotJézus nem fotogén és nem fecserészik– Ő nem a tévékettő sztárjaKrisztus nem csak meghalt értünk– elő is élt…

Feszül a bőr a Hold dobján virágot színlel a bojtorján lüktet a szív, a dobverő pereg vitustáncban rángnak az emberek folyók és tengerek álnokul dagadnak kevés a foganatja Uram a szavadnakmint a hangyaboly álmában is nyüzsög a város elszabadul minden ami józanul káros Uram…

Nappalra fekete lovat adj hogy kitessék a fehér fényben És fehér legyen a ló ha ránk szakad a fekete éjjelha a gyeplőt elejteném a fekete akkor is haladjon Ha álmodozva elkószálnék a fehér az úton marasszonversenylovak kíméljenek cirkuszi ló sem kell megedződött hátaslovunk…

Istenem. Az az alkony.A földbe döngölt örökzöldek.A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.Istenem. Ez a piszkos alkony a hamis csillogású nappal után -Mert semmi sem volt a híg fényben…

Rándul az ötcentis testem - hát megint elvesztem? vissza kell mennem? oly sokáig vártam az Égben születési láz van minden Egész törtté lett fölgyorsult az emberi történet több az életre vágyó lélek mint az életben foganó méhek - de jaj, akik fogannak mégse fogadnak…

Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szûz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen. 

Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod látom és nincs mellette az enyém, ahogyan megszoktam a fotografiákon és előszobák tükörén;mert szemben ülsz s csupán rajtad s nem épp úgy rajtam látom az idő nyomait s önzésem azt hiszi, én a régi maradtam; a szívem elfacsarodik.Ha…

 1 Nem a kövek és nem a fémek. Nem amik állják az időt! Hanem a gyékény, a nád, a kéreg. Nem az örök-élet-igéret cinkosai. Nem a kimértek. Hanem a törékenyek s engedők: a fű, a lősz, a sás lett tiltakozás. A tettük után nyomban eltűnők. 2 Nem a kövek és nem a fémek.…

Augusztus újra földön-égen. Mérges méhek a csillagok. Mint rég méhesünk kas-körében félve ülök, nem mozdulok. Ülök Tihany hegytetejében. Ne szúrjatok meg, zúgjatok fejem körül mézes zenében, szálljatok szép hold-kasotok körül ti mind, szűz messzeségben…

A baloldali lator véglegmegmakacsolta magát.Már végképp nem érdekelte semmiaz se, mi lesz "odaát"nincs odaát, gondolta, csak semmi,ha kínok között kell elmennilegalább most kemény legyek.Ne röhögjenek az emberek. Nem... majd tán bocsánatot kérekálom-királytól,…

Éjjel hozza a síkság üzenetét.Ma is ugyanúgy, mint rég.Talán benne van kelet illataamit érzett a tatár kán lovaés ami a honfoglalók hajátmeg a török zászlókat cibálta ... odaáta lét túlsó partján a katonákés az anyák, a csecsemők a csöndbenfekszenek megfoghatatlan…

Nagy furcsa álom lett a szép vidék,valami fájdalmakban- menedék,dunai tájak, kéklila vidékek,sorsotok egy cél velem, amíg élek.Öreg Naszály, kit lassan elfaragnak,eredetiben megmaradsz magamnak.Láttam, néztem, hogy esti fellegeknéha rohannak... mint a kisgyerek.Nem a csökönyös kis…

Kabasólyom vitorlázott a Csóványos felől,az orvvadász sunyin leszedte őt.Szigorú szemmel nézett, szárnyaerőtlenül csüngött alája,csak karma fogott konokul.Sárga szeme hatalmasra megnőttés tükörré vált pupillája,sokatmondón, haldoklón nézetta tőle független élő nyárba.E…

Néha ugy néz rám, mint a jó barát, Kivel közös a lelkünk búja, gondja, Ki tékozolva, biztatóan ontja Szelíd szemének nyájas sugarát. Néha ugy néz rám, mint a jó barát. Állok előtte, mint a kis gyerek, Bizonytalan, homályos, néma vágyban. Ó, ha kezével simogatna lágyan!…