Napok, egyformák, ezer meg ezer.Mögötted megint egy.S megint egy este. Vetkezel.Fejed fölött óh hányszor vetetted átMár így az inged!S óh hányszor hallottad mormolni a szád:Megint egy.(És bocsásd meg a mi vétkeinket.)Napok, egyformák, ezer meg ezer.Előtted megint egy.Reggel, a…

Gondolj reá: mikor egynapos korodban Kis ökleidet halántékodhoz emelve Először húnytad le a szemedet aludni: Ha akkor egy új, titokzatos gép Lefényképezte volna legelső álmaidat S utánok a többit rendre mind Csecsemőkorodtól életed alkonyatáig: S gondolj reá: ha az álmok e…

2009.06.18-án hajnalban, megszületett első unokám!Sok éve már, e pillanatra várok, s gyakran hittem, nem érem meg talán. Most meghatottan, itt, előtted állok, hisz' megszülettél, első unokám! Az ősz fejemnek ajándék a léted, tudom, ma még ezt meg nem értheted. Tán nem leszek…

Hajnali szélnek hangja zenél, hótakaró ül a domb tetején. Hallani vélem az ablakon át, friss puha párnát ringat az ág. Szánon a csengő dallama szól, pinty szava válaszol rá valahol. Hólepedőből még nem elég, engedi gyöngyeit szórni az ég. Szél muzsikál, már szinte dalol,…

Sohasem féltem attól, hogy egyszer rám talál. Tükörbe néztem, s a halál nézett vissza rám. Készülj az útra! Kaphatsz rá néhány percet. Jöhetsz velem, hisz’ már kiérdemelted. Nincs mit sajnálnod, mit ért néked e földi lét? Nem kell már várnod, hogy végre egyszer…

Mert nem egyszerre járja át a boldogság a testet: előbb csak a tekinteted száll a tárgyakra vissza, s derengő emlékeidet kezded megint szeretni. Aztán a puszta levegőt zamatosabbnak érzed, s hosszan, türelmesen figyelsz mások nehéz szavára; utóbb, ha egymagad vagy is, nemcsak magadra…

  A szeretetet szét kell osztani az emberek között - hogy el ne fogyjon. Azért teszel félre egy maroknyi kovászt, hogy kenyeret kelessz és süss belőle, s azzal egész háznéped jóllakassad. Ha nem őrzöl meg egy kevés kovászt utoljára dagasztott kenyeredből, tékozlásod…

Érzed, ha gondod, bánatod van szólok hozzád, veled vagyok; mint én is meghallom bajomban hozzám szivárgó sóhajod?! Nélküled élni nem tudok már; lásd, ha távol vagy, ha közel - édes bájad körül-lobog bár - keserű mámorod ölel. Kik összeforrottunk a bajban, tilosban (s…

Tűzvész elől van menekvés, Rablók elől futhatsz messze, Orgyilkost öl fürge kés, Hogy őszi nap víg nép temesse, S az éjszakának árnyait Elűzi édes napsütés:De jaj, magadtól menekvésed Nincs e földön s föld alatt! Magad vagy elméd ős-talánya, Örökre társad, síri…

Horgas elméjű s szikár Aggastyán akarok én is lenni, olyan, mint maga az Úr... S ha majd számon kérnéd tőlem a gyermekeimet, Megvetéssel fordítom el akkor a fejem... Mert nincsenek gyermekeim, e vigasságban nem volt részem, - mint az arabs szamár, Ki megszagolván honi földjét, új…

Rongy-alak - szalad a hold után. Álld útját áldott Euméné a tolakodónak, szegd meg szemtelen szaladását, Toppints feléje parányi lábaiddal, vagy álmatag, komoly, Két dióbarna szemeddel úgy meredj reá, hogy megdermedjen benne a lélek... Parancsold meg néki a csendet... Hisz égi…

Mint a széphajlásu hegyenA bornak sok-kacsú venyigéjét,Úgy mesd meg az én vesszőmetS magas karómra göndörítsd,Hogy hűségesen kússzakIrányában az igaz útnak.S mikor a virágok illataiCsordogálnak, mint patakok,Édesen görögnek a felhők,Mint a jóllakott nyájak:Én a nagy…

INincs igazad: elég! Amin vitád van, Nem elvi jó, csak az Én vad, konokUralmi gőgje. Jó megvan magában, Dühvel törtetnek az akarnokok.Mind hatalmaskodnék csak a világban, Mondván: erő s igazság egy dolog -És feljebb kúszva: gőze mámorában Magában már nem férve tántorog.És…

Nyírfa leng sírjuk fölött, Lágy szélütem. Aludjatok Csendesen. Aludjatok - A nagy élet ellobog. Hol a Don robog, Onnan jöttek ők, Hol a Volga ragyog - A halálba menők. Adj nekik, magyar rög, Lágy pihenőt. Hisz kart érted emeltek E seregek, Érted aludt ki szívük, A hős, meleg.…

Az Úr szomorúan áll a Kárpátok fölött, de szelíd arcát nem fordítja el tőlünk mégse. Az Ő szövetsége, mit a keresztfán kötött, a mindent legyőző Szeretet Szövetsége. Ott lent a hegyek alján eszeveszett népe, most tébolyultan tombol az Aranyborjú körül, Ő mégis bízva…

Gyónom az egy igaz Istennek, És jó testvéreim Tinéktek, Hogy annyi, de annyiszor vétkeztem, Magamnak ácsoltam keresztem. Mert én is egy gyenge lény vagyok. Kísértés tüzében elbukok. Önzőség ördöngös tengerén, Hánykódom bárkám fedélzetén. De mielőtt úgy érzem elveszek,…

Bárcsak éreznéd most lelkem rezdülését, Látnád, amint bennem egy jégvilág hullik szét, Olvad a fagy, és a fázós kisvirág Kitárja a világ előtt szirmait, önmagát. Ilyen vagyok belül, ha Rád gondolok, Kivirult tavaszi táj s hegyek, patakok. Bárcsak érezhetném kezed…

Látás Ahol jő, kit régen ohajtva lesek, Ő, akit szüntelen lelek s keresek. Képzelődésemnek serkenj hajnala, Testben jő lelkemnek őrző angyala, Most tehát, most két szemeim hívek légyetek, Ti is, minden érzéseim jertek, nézzetek, Csak te nyomorult kéz, s szegény…

 Elunván már várakozni A világ jobbúlásán, S haszontalan gondolkozni A szív titkos forgásán, Szegény testem bár nem ohajt Jó lelkétől elesni, De ez őrá keveset hajt, S jobb hazát megy keresni. Barátim! kik türhetétek, Elnézvén sok hibámat, És…

Virágzásom idejében Akármerre kerültem, A természet nagy kertjében Minden nyitott körűltem; Minden újult, éledett, Minden örvendeztetett. Héj de már hogy meghervadtam, Ha lehajtom fejemet, Azt súgja a főld alattam, Hogy maholnap eltemet.…

Berzsenyi Dániel emlékének Árva nemzet, özvegy nép, Magyarság, kinek hazád hét szakadék ország s börtönöd saját maradék országod, hol nyomorít tenger adósságod! Hazád börtön, házad is zálogház; szabadulást merre látsz, kitől vársz? Hiszed-e, hogy hasad még valaha…

Kádár LajosnakAz élet oly nehéz, angyalt is legyaláz. Disznók az emberek, azért vagyok kanász. Én disznó ne legyek, inkább kanász legyek, s a fetrengők felett, emelt fővel megyek. Kuss csürhe, mert ütök! Hozzám ne dörgölődz! Ilyen csúf nép között, hadd legyek én…

Hárman mennek az országúton: egy férfi, egy asszony meg egy fiúgyermek. Mennek, amerre az ország széles útja megy. Széles az út és hosszú, hosszú, messziről jönnek, mindenütt gyalog, gyalog…A vállukon van, a testükön van mindenük. A férfi vállán rongyba burkolt,…

Pest, 1863 márc. 19-ére, József napjára. Atyám szerzője földi életemnek Te énnékem elmét és észt adál, Föláldozom ezt kedves nemzetemnek Használja hogyha méltónak talál, Segítem őt a békében csatában, S a nagy munkához hordok egy követ, Talán így vigadás lesz e…

Kincses ládáimat zuhanó pöröllyel szétzúzom Váraim tornyát dörgő ágyúval szétlövetem A romokra ülök gondolkodni az életemről: Milyen furcsa volt! Két nagy lila szem volt, melyre ráeresztem pilláimat. Méh volt: méze volt, fulánkja volt. Rózsa volt: illata volt, tövise volt.…