Megnémultam....elszakadt a húr, Nem szólal lantom többé senkinek, A tölgy-rengeteg hulló sátorában A természettel együtt temetek... Lelkem szikláin meghalt az echó, Elhallgattak a harsogó habok, Lombok közöt már nem susog a szellő, S a zord hegyekről eltűnt a titok... Hiába…

Szegény vagyok, szegényebb mint a koldus, aki az utcasarkon kéreget, mert felette tiszta ég ragyog, s az ég szereti a szegényeket. S a koldusok nagynéha hinni tudnak, Istenben, égben, s abban, ami szent, és imádkozni tudnak és szeretni s a lelkük álma: Léthe-parti csend. És jó annak,…

Nyögött, csikorgott a célját vesztett világ. A gyűlölködők gyűlölködtek. A gyilkosok gyilkoltak. A csalók csaltak, a lopók loptak. Bánatában elbujdosott az Isten. Szem-pillantás alatt megállt a világ. A repülőgépek ráfagytak az égre.A vasutak elakadtak. Gépkocsik az út…

Szerető szóért könyörögve, egyszer,ha visszatérek: Kolduló eretnek,szeretni fognak, akik most szeretnek?Ha lelkemen majd nagy sebek fakadnak,s hitetlenebb leszek, mint bármikor:a barátaim barátok maradnak?Ha harcban járok, s véres lesz a lelkem,villám szakad, és mennydörög…

Mint anya gügyögő gyermekére, még az imént mosolygott a Nap: ám az égbolt déli peremére már goromba felhők rajzanak. Eltakarják hő- és fényforrásunk, életadó kútfőnk: a Napot, s ím, megnyílnak az ég csatornái, s felzubognak az áldás csapok...Minden cseppet ájult kéjben…

Véremben öt vagy hat népfaj vegyült el.De a vér nem beszél,csak kicsordul, ha megvágom az ujjam,különben hallgatag üzemanyag,-szót fogad kormányosának, a szívnek,amely anyanyelvemen diktálja, hogy:magyar vagyok;oly természetesen, ahogya Tisza menti baljós rétekenpálma nem, csak…

A tó partján egy csendes zugba'Úgy szeretek elüldögélni.Szomorúfűz hajol a tóba -Oly jól esik szegényre nézni.Hasonlónak látom magamhoz,Csüggedve omlék földre ága -Akárcsak én beteg lelkemnekLetört, szomorú, fáradt szárnya.Beszélek hozzá, felel nékemZizegve, halkan,…

A két szemed szeretett legtovább.Be furcsa szerelem.A szád már néma volt, de a szemed,az még beszélt velem.A kezed már hideg volt, jéghideg,nem is adtál kezet,de a szemed még megsimogatott,nálam feledkezett.És lándzsákat tűztél magad köréhideg testőrökül,de a szemed még…

 Akit szerettünk,nem feledjük,Bármit beszéljen ajakunk.Megrezzenünk, ha szóba hozzák,Őt áldjuk, hogyha meghalunk.Hiába ámítjuk magunkat:Csak játék volt, múló szeszély!Hiába mondjuk: Minden ábrándBáját veszíti, véget ér.Egy édes szempár, egy tekintetMegbabonáz…

Tudod soha nem bántam meg, hogy megszerettelek, pedig felbolygatta ez a szeretet az egész életem, Tudod, soha nem csalódtam benned, pedig sokszor nem értettem a cselekedetedet, sokszor féltettelek, leginkább magadtól féltettelek, Tudod, lassan fogynak körülöttem a dolgok, a dolgaim, vagy…

Volt egyszer egy ember, volt szakálla kender, cseremakk pipája, lapi a dohánya. És hogy lenne mindig pipája, dohánya, felköltözött lakni egy nagy cserefára. Ott egész nap füstölt, a füsttől meg prüszkölt. És addig mind füstölt, addig-addig prüszkölt, odalett a fának minden…

Egek legszebb szüleménye, Csak jobb lelkek érzeménye, Oh drága hív barátság! Nálad nélkül gyászos éltünk, Soha nem teljes örömünk, Nem édes a boldogság. A szív nehéz gyötrelmének, Búvának és sérelmének Föllegét elszéleszted! És az élet boldogságát, Már hervadozó…

Hiába! Nem csordult ki könnyem;Nem gördült végig nagy cseppekben,Fényes, hosszú barázdát hagyvaFakó, halavány arcomon.Csak álltam ott a koporsónál- Vihar után villámütött faEgyedül szárazonA csepegő rengetegben -Szivemben a kövült fájdalomKínjával, könnytelen…

Nincs néha értéke és fáj az élet,értelmetlenségbe hull mind a szó.A város szürke ködbe vész,esik egyre és a szív megfullad bent,minden sötét.Nincs igazság, mindenütt tagadás.Nincs cél és harcolni sincs már miért.Egymagában fél a szív,beteg küszködés a lét,mély kút az…

 Búcsúzni fáj nagyon, én mégis hagyom,mert minden sóhaj, lelkemből szabadultrabmadár, a kalitka ajtaja már régótanyitva áll, csak én nem tudtam, milyenmessze tudlak gondolatban, a szívem mégmindig nem enyém - azt, nálad hagytam.Nem kérdezek és nem várok válaszokat,nem…

1.Ez világ sem kell már nekemNálad nélkül, szép szerelmem,Ki állasz most én mellettem,Egészséggel, édes lelkem.2.Én bús szivem vidámsága,Lelkem édes kívánsága,Te vagy minden boldogsága,Veled isten áldomása.3.Én drágalátos palotám,Jó illatú piros rózsám,Gyönyörű szép…

1.Nincs már hova lennem, kegyelmes istenem,Mert körülvett engem szörnyű veszedelem,Segedelmem, légy mellettem, ne hagyj megszégyenednem!2.Vagy ha azt akarod, hogy tűrjem ostorod,Csak rút szégyentül ódd fejemet, ha bántod,Halálomat inkább elhozd, hogynem rutítsd orcámot.3.Áldj meg…

Hazug volt mind: a szó,kacaj.A víg tekintet, bús sóhaj.Hideg szem, mosolygó ajak -Rajongó lelkem álarca csak.Igaz csak az éjjel, mely elfedElőled minden bút, szerelmet -Mely szómat tisztán érti meg.Neki kiöntöm lelkemet.Oh, hogyha hallanád beszédit!Suttogva szól, a mélyre…

Senkise küldött. Hát minek jöttem?Csúszós, köves lesz, tudtam, az út:Véres mögöttem, köves előttem,Meredekjárni vándorsarutMégis kötöttem.Senkise küldött. Pocsolyán, tűzönA magam vágya, átka vezet,Vaksors írását én nem betűzöm,Sírva se mosom sok sebemet.Ha sors, hát…

Az estharang a messzeségbe halt,Miként a haldokló szív vég fohásza;Komor sötét merenge a tetőkMegett eltűnelgő szürkűleten.Egy sírkeresztnek romján ültem én,Magányosan, miként a számüzöttLakatlan tartomány kietlenében.Mély volt a csend, szívrázó a sötétségHalkan…

Mint hályogos szem, meg se rezzen harmadnapja az őszi ég, esővert szél kúszik, mint kígyó, a sárban s fölveti fejét sziszegve a kegyetlen égre" s búsan nézi egy csonka ág: röpül a rozsdás vidék fölött levele, mint az ifjúság. Itt járok e kifosztott tájon és gyanakodva…

Kertben szerettem volna ülni,így álmodtam én őszömet,nagy csend fényében elmerülni,míg lassún hulló levelekvállig, homlokig borítnának,szépen halni megtanítnának -az elmerengő képzeletesztendeim kemény szálábólily lánynak szőtte őszömet.Szerettem volna ülni…

A tegnap is elment, a holnap is elmegy, az öröm is elment, a bánat is elmegy - Udvarunkon a cseresznyefa minden tavasszal kivirágzik. Csókot is adtam, erőt is adtam. Sokért cserébe keveset kaptam. Egy gazdátlan burnusz üget a forró Szaharán. Agyvelőt tépnek, ideget falnak örökös…

A száj fehéren ejti majd a szót: eredj! S te, lelkem, borzadón leheled vissza: félek! A test aléltan, nyögve enged útra, lélek, mint anya gyermekét, ki idegenbe megy. Fiam, mily házak, mily terek s mily uccaszélek várnak reád? Mély lesz a völgy s magas a hegy? Fiam, nehogy rossz…

Úgy hagytad el az ifjúságot, mint aki hörgő hófuvásu, téli estén párás szobát hagy el s hogy még marasztják, titkon azt reméli - De mind hallgatnak, senki sem szól, szél fú be az ajtóközön s ő lassan indul, keze a kilincsen és visszanéz és elköszön. Úgy hagyott el az…